Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1886
65 mégis két kérdésre felel. Ha azt mondom: János ír, úgy ez a mondat eme két kérdésre felel: Ki ir? Mit csinál János? Az élőszóbeli előadás megszüntetheti e kétséget, a mennyiben a hang által jelzi, hogy melyik kérdésre lesz illetékes a felelet. A szerint a mint vagy a János-t, vagy az ir t zeneileg emeltebb hangon mondom ki, megszüntetem a kétséget. Azt az eljárást, midőn mi azt a szót, melyen a fő értelem fekszik, zeneileg emelkedettebb hangon ejtjük ki, értelmi hangsúlyozásnak nevezzük. Minden értelmes beszéd, kell hogy ily folytonos hangsúlyozással legyen kísérve. Hogy tehát helyesen hangsúlyozhassunk, mindenek előtt a szavakat kell tudnunk az értelem kívánsága szerint elrendezni; e rend aztán maga mutatja meg, hogy melyik szóra fog esni a hangsúly. Alig van a magyar nyelvnek pontja, mely ellen annyian vétenének, mint épen a szórend ellen. Legfeltűnőbb ez a vegyes ajkú városok lakosságánál, tehát a nem tősgyökeres magyar ajkú városokban. A magyarul tanuló ifjúság is főleg kettőt tanul meg nagyon nehezen, a határozott és határozatlan alakú conjugálást és a magyar szórendet. Sokan teljes életükben sem tanulják meg. Volt akalmam tapasztalni, hogy a máskülönben minden tekintetben kitűnő tót tanuló, miután már elhagyta a gymnasiumot még mindig tévedett e pontoknál. Miután a mint kifejtettük, értelmes beszéd jó hangsúlyozás nélkül nincsen, miután másrészt a hangsúlyozás a szórend biztos ismeretét tételezi fel, s miután végre épen ez ellen oly gyakori a tévedés, nem mellőzhetjük, hogy e helyen, habár csak dióhéjban, a magyar szórend főbb elveit ne adjuk. Vagy van valami különösen kiemelni való a mondatban, vagy nincs. Ha nincs különös kiemelni valónk, akkor azt a rendet, melyet az ily gondolat szavai elfoglalnak, egyszerit, vagy természetes szórendnek nevezzük; ha pedig egy szóra különös súlyt fektetünk, akkor a szavak rendjét nyomatékos szórendnek mondjuk. Miután majdnem minden gondolatunk azon kérdéssel foglalkozik, mi vau, mi történt, történik vagy fog történni, szóval cselekvéssel van dolgunk s a cselekvést az ige (verbum) fejezi ki, az ige lesz az, a minek a szórendben, akár egyszerű az, akár nyomatékos, a legfontosabb szerepe van. A természetes szórendnél a következőket kell megjegyeznünk : 5
