Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1886
59 A melancholicus indulata azonban nem csak a hangot és dallamot, de a nyelv zeneiségét a rhytmust és a rimet is szolgálatába veszi, hogy magát érvényesítse. Némely beteg panaszát) m, előadásában határozott rhytmus vehető észre, bizonyos hosszaságú sorokban beszél, s a szét a közepén is megtöri, hogy a pausát megtartsa. Dr. Spielmann szerint vannak betegek, kiket az indulat rimkcresésre kényszerít. Idézett miivének 31-dik oldalán azt mondja: „Die Kranken zeugen dann Freude an dem sinnlichen Wohlklange der Silben, wie die Kinder. Ihre Knittelverse und einzelnen Zeilen ähneln nicht selten den bekannten Formen unserer Volks- und Kinderlieder z. B. „Und es ist des Himmels Pflicht, Dass man Gott in’s Herz sieht. So komm in den Garten, Ei lass’ mich nicht warten. Der Wein schmekt mir bitter, Schon naht das Gewitter.“ A nyelv zeneisége és a költő. A fent elősoroltakból az is kitűnik, hogy egy bizonyos indulat és a nyelv zeneisége között szoros összeköttetés létezik. Van egy bizonyos indulat, mely a betegben úgy mint az egészségesben, nem másban hanem csak abban nyilvánul, hogy a képzeteket rhytmicusan sorolja egymás mellé, hogy az egybe csengő, tehát a rimes szavakat szereti feltüntetni az öntudatban. A költői ihlettség nem is egyéb mint ezen indulat uralma, s mint minden indulat úgy ez is a kényszer hatásával bir. Ezekből azonban az is kitűnik, hogy a nyelv zeneisége, a rim maga is mint gondolatkeltő szerepel, hogy a meglevő fő vagy iránygondolat mellett a mellékgondolatokat tehát az egyes verssorokat legtöbb esetben maga a rim kelti fel, illetve az öntudatba került rimes szavak szerint alakul a mcllékgon- dolat. Az ihlettség állapotában a gondolat a rímmel csak nem egyszerre születik és nem ihlett állapot már az, midőn valaki a meglevő gondolatokhoz a rímeket keresni kénytelen. A költésnél ezek szerint a rimes szavak associatiója lényeges szerepet játszik. De ez associatiónál szigorú logikai rendet, pontos következtetéseket, szóval a gondolatoknak a prózában megszokott szabályos menetét igen sokszor hiába keressük. Népdalaink erről igen fényes tanúságot tesznek.
