Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1886
35 resnie, a képzetek annál már formásán jelennek meg. Br. Eötvös József, a ki annyi nagy gondolatot nem csak megfelelő, de többnyire díszes formában tudott kifejezni, maga mondja: „Teljes meggyőződésem, bogy, a mire nézve gondolatban egészen tisztában vagyunk magunkkal, arra a helyes kifejezés soha sem hiányzik. Elmondani mindazt, mi által gondolatunk a lehetőségig világos legyen, de nem mondani egy szóval sem többet: ez a tökéletes stílnek titka.“ Btiffonnak sokat idézett tételéhez: „le style c’est l’homme“ (a stilus az ember) br. Eötvös hozzá teszi: „Csak azon stil jó, melyre ezen megjegyzés illik, s melyből nem az iró művészete, hanem annak személyisége tűnik ki.“ Ni sard „A franczia irodalom története“ czimtt hires munkájában, ugyancsak Bflffon eme téletelét fejtegetvén, azt oda módosítja hogy: „Előre meg- késziteni a tervet, aztán mielőtt tollat fognánk, várni tudni, míg teljre jut az a gondolatbőség, mely a jó iró ihlete, elnyomni az összefüggés nélküli eszméket, a legelső gondolatokat, óvakodni a tetszetős fordulatoktól: ehhez ember kell; ha ezekben gyökerezik az irály, nagyon értem, hogy a jó irály egész embert kiván.“*) Ha igy írunk és igy beszélünk, akkor a stílusra tökéletesen ráillik Swift meghatározása : „a helyes szó a maga helyén.“ A helyes szó akkor lesz a maga helyén, ha csak annyi szót használunk a mennyi épen kell. Ez más szóval takarékosság. E takarékosság fogalma juttatja eszembe, azt az igen érdekes esetet, mikor a természettudós ad józan tanácsokat a stilistának, a moralistának, a szónoknak, mikor a physikus a természet tüneményeinek éles megfigyeléséből, oly törvényeket von le, melyek a stiltanra, az ember jellemére tökéletesen rá illenek. Ez érdekes megfigyeléseket korán elhunyt természettudósunk Greguss Gyula tette. 0 a „Természettudományi Társulat“ kiadványaiban megjelent „A takarékosság elve a természetben“ czimü értekezésében a természet háztartását fejtegetvén, kimutatja, hogy az erő, illetőleg a munka kímélése egyik főtörvénye a természetnek. Kimutatja a takarékosságot a gabona csőszerű szárában, a mely belül üres, a csöves csontokban, toliakban, a kör és gömbalakokban, de kivált az erő megkimélésének elvében. Minden test, ha szabadon mozoghat, xígy mozog, hogy minél kevesebb munkát használjon fel. A leejtett kő, a legrövidebb *) Nisard „A franczia irodalom története. IV. köt. 405. 1. 3*
