Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1886
;54 öntudatos ismerete nélkül világosan, szabatosan, helyesen beszélni nem lehet. Hogy ezek ismerete nélkül még is mennyien elég merészek a szónoki tisztet elvállalni, azt a mindennapi élet eléggé tanúsítja. Még jó gondolataik és jó ötleteik sem érik el a kivánt hatást és eredményt. Ennek egyszerű lélektani oka van. Ha a szónok grammatikai hibákat követ el, a nyelvértőben azonnal a hiba gondolata támad, önmagában kijavítja a szónokot, de ugyanakkor a figyelő gondolata egyszerre két dologgal lévén elfoglalva, meg lesz zavarva, s a jó gondolat nem válik a figyelőben annyira öntudatossá, mint azzá különben válhatott volna. Olyan tünemény ez, mintha egy szép festményt látunk melynél a főalaknak pl. egyik lába el van hibázva, mintha a jó zenész hamis hangot ad; a figyelő lelkében azonnal egy kis dissonantia támad, s habár a műnek többi része mind correct, a tiszta hatás már meg van zavarva. A gondolat csak helyes alakjában ébreszti fel az emberben azon képzeteket, gondolatokat, melyeket ki akar fejezni, mert a nyelv Müller Miksa*) igen találó kifejezése szerint: a gondolatnak megülepedése. A mód, mely szerint gondolatainkat kifejezzük : a stilus. Miután azonban ezt mindenki a maga módján teszi, a stilus annyiféle lesz a hány az ember. Hogy a szónok és művész között úgy a czélt, mint a módot melylyel czélját éri nagy különbség van, már az előbbiekben is kifejtettük s itt uj bizonyságot hozhatunk. A szobrászatnak, festészetnek, zenének iskolái vannak, különböző és határozott st'lok találhatók fel bennük, a szónok erről nem beszélhet. Ha már a gondolatoknak szavakban, a szavaknak bizonyos rendben, formában kell megjelenniük, s ha fölteszszük hogy a jó gondolat meg van, önkénytelenül is azt kell kérdeznünk, hogy jutunk a legmegfelelőbb formához? milyen ruhát öltsünk a jó gondolatra ? A feleletet erre a nyelvbúvárlás és a lélektan adja meg. Úgy a nyelvbúvár mint a psychologus előtt ismeretes tény, hogy a gondolat és a szó a legszorosabb viszonyban állanak egymással. Minden képzettel a neki megfelelő szó van össze kapcsolva. A miről tiszta képzetünk van, arra van rendesén szavunk is, a mely épen csak azon egy képzetnek a kifejezője. A tiszta világos képzetekkel fogalmakkal, egyszerre születik meg a nekik megfelelő szó is, a kinek tehát tiszta, világos képzetei vannak, annak a megfelelő formát nem kell külön ke*) Müller Miksa fölolvasásai a nyelvtudományról.
