Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1886

77

(lékek, a kik a társas körökben mint szavatok szerepelnek, sok esetben erre engednek következtetni. Sokan a valóságos színészt tekintik mintának, az indulat minden erejét, árnyalatát, borzalmait reproducálják s a mily helyzetben soha sem voltak (és mert nem voltak nem alakíthatnak), de még legtöbbször maga a költő sem volt s csak bele pónálta hőseit, a mely helyzet csak a felhe- vlllt pliantásiának a káprázata, a melynél tehát még a beleélés is lehetetlen, ezt ők mind teljes erővel akarják visszaadni, s így nem egyszer valóságos tigrisek, dühöngök, betegek, rajongók előtt állunk és boszankodunk.

Mérséklettel mindent ki lehel fejezni, a lázálomnak legkülönfélébb képzeteit is. És különös, bogy a szavalók a költőnek épen ezen lázas álmait, ezeket a tulajdonkép vissza sem adható, illetve nem alakítható költeményeit szeretik elszavalni. Az oly álmok, melyek tökéletesen a phantásia termékei, melyek a létező dolgok és viszonyok teljes tagadásán alapulnak, melyek ellen a valószintiség is tiltakozik, melyekből az értelem vajmi kevés tápot nyer s melyek csak megzavarják a való dolgok viszonyából táplálkozó érzelmeinket, nem is valók szavalásra. Az ilyenek mint „A holt költő keserve, dala, a holt költő szerelme, a sir alatt“ . . . . stb. a legnehezebben visszaadható themák.

A fiatalságnak izgatottságra hajlandó lelke, rendesen kapva kap az oly költeményeken, melyekben nagy pbantasia, pathos, tragikum, eres szenvedélyek kifejezéseivel találkoznak, melyek az ő tapasztalati és érzelmi körüktől nagyon távol állanak; a tiszta, világos tartalom, nagy, szép gondolatok, lelkűk világához legillőbb érzelmek nem gyakorolnak oly vonzerőt. E téren nem egyszer különös contrasttal kell találkoznunk, ha a költemény eszméjét és a szavaló korát tekintjük. A még gyermek ifjú a csatasikon a halált keresi, mielőtt még élni tanult volna; kifakad a világ folyása ellen, mielőtt azt megismerte volna; ecseteli a nagykorúsággal járó küzdelmeket, az emberi csalódás ezer nemét, minden tapasztalat nélkül.

Szép és nagy feladatuk van itt a középiskolai tanároknak, különösen az úgynevezett magyar önképzőkörök vezetőinek. Csak is alkalmas, a tanulók értelmi, érzelmi világának, tapasztalatuk körének megfelelő, értelem és érzelem fejlesztő szavalandó müvek termik meg a hasznos gyümölcsöket, különben csak n; így zás, idő előtti érettség, az álpáthosnak megszokása,