Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1886
27 Ennek illustrálására egy érdekes esetet koz fel Stuart. Nem rég történt, úgymond, hogy egy skot gyáros egy festőlegényt, a ki híres volt a sziliek kitűnő előállításában, drága pénzen vitetett magának Angliából, azon őzéiből, hogy a festőlegény a munkásait is megtanítja az ügyességre. A munkás megérkezett, csak hogy a sziliek vegyítési súlyarányát, a miben mesterségének egész titka állott, csak a markavál szabta meg s nem tudta fontokban kifejezni. Hasztalan mondotta neki a gyáros, hogy változtassa markoló rendszerét megfelelő mérő rendszerré, hogy eljárásának általános elvét megtudják, de hasztalan; nem birta másokkal is közölni azokat az elveket, a melyek szerint eljárt, miután az általánosítást ő maga sem tette meg. Közelebb vezet az igazsághoz az a szellemi művelet, melyet inductiónak nevezünk. Az inductió az az okoskodásmód, mely először az egyes eseteket vizsgálja, egyes tapasztalati tényekből indul ki, s a mit egy osztálynak bizonyos egyedeiről igaznak talál, igaznak ismeri el az egész osztályról, azaz a mi igaz bizonyos esetekben, az igaz lesz ugyanazon körülmények között mindig. Az inductió tehát nem más, mint tapasztalásból vont általánosítás. Midőn az emberi elme az igazságot keresi, tulajdonkép az ok és okozat közötti összefüggés megállapításán fárad. E kutatásnál az okozatból az ok felé vagy az okból az okozat felé mehetünk. Mill Stuart a kutatásnak több módját különbözteti meg s ezzel összefüggőleg több szabályt állít fel; ezeket itt, rövid kivonatban a következőkben adjuk: A vizsgálat első módja a következőa mely körülményt a jelenség kára nélkül ki lehet rekeszteni, vagy a mely jelenléte daczára is hiányozhatnék, az a jelenséggel, az okozatiság módján nem függ össze. Az esetleges körülmények így ki lévén zárva, ha egyetlen egy marad : ez az egy a fürkészett ok; ebből a következő szabály folyik : Ha a megvizsgálandó jelenség két vagy több esetében egyetlen egy közös körülmény fordul elő, ez a körülmény, a melyben egyedül egyezik meg minden eset, az adott jelenség oka (vagy okozata). A második módszer sokkal általánosabb, ennek köszönjük a mindennapi életben vont következtetéseink legnagyobb részét. Ha valamely megelőzőt ugyanis, nem lehet kizárni, a nélkül hogy magát a jelenséget meg nem akadályoznék, ez a megelőző oka vagy valamely föltétele a jelenségnek. Ennek a módszernek
