Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1885
41 nyában, mely hathatósságra nézve a gymnasiumi tanítás körében egyetlen egy tárgynak sem enged; a mellett, hogy az emberi szellem műhelyébe is bepillantást engednénk a növendéknek, még pedig oly módon, mely a psychologia későbbi rendszeres tárgyalásához hasonlítva teljesen szemléletinek mondható. Mindazáltal, ha csupán egy nyelvre támaszkodhatnánk, a jelentmények között fenforgó, gyakran rendkívül tinóm különbségeket, még a legnagyobb erőfeszítés mellett sem értethetnék meg teljesen a fejletlen elmével; kivéve épen azt az esetet, hogy philosophikus vagy nyelvész-talentummal volna tán dolgunk. A növendék gondolkodását tehát az ilynemű megfigyelésekre előbb megfelelő módon disponálni szükséges. E részben megbecsülhetetlen szolgálatokat tehet két nyelv hasonlóértelmű szavainak az egybevetése. Valamint ugyanis két finom színárnyalatot csak összehasonlítás folytán vagyunk képesek megkülönböztetni, de ez által látásunk is élesedik: ép úgy jutunk összehasonlítás által a jelentményeknek is tisztább felismeréséhez, miközben meg szellemi éleslátásunk fokozódik. S az idegennyelvi tanításnak épen az az előnye, hogy nála ez a liasonlítási művelet magából a feladat természetéből folyik s minden erőltetés nélkül áll elő. Már a fordításnál feltűnik, hogy a két nyelv, az idegen meg az anyanyelv szavai nem fedik egymást teljesen; legalább is különösnek tetszhetik, hogy a párhuzamosoknak hitt szók közül az egyik oly más szavakkal lép értelmi viszonyba, a minőkkel az ő megfelelője a másik nyelvben egybe nem köthető. S ez a feltűnés, az éi'deklődés e természetes kiinduló pontja, szolgáltatja aztán a legkedvezőbb alkalmat mindama képzetek feltüntetésére, a melyeken az illető szók jelentésbeli eltérései alapulnak. Valóban az idegennyelvi tanítás, ha ki tudják aknázni, időre legtakarékosabb, módra nézve pedig legegyszerűbb, mert, mondhatni, önkéntelen iskoláztatása az elmének. S hatása a jelentmények mélyebb átértésével, melyre eddig czéloztunk, s melyből főleg a gondolkodás logikai szabatosságára háramlik nagy haszon, — még mindig nincsen végleg kimerítve. Sőt tán még nevezetesebb okulás is jár nyomában. Az t. i., mely a dolgok valóságának kutatására ad lökést s abban áll: hogy kiki hozzá szokhatik a képzeteknek az anyanyelv használatában közkeletűvé vált összeköttetését véglegesnek nem tekinteni,
