Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1885
38 gyobb érdekű feladatok egyike, a mennyiben abból, hogy miként sáfárkodott valamely nép a maga nyelvében avval, a mi a legszellemibb, az illető nép sajátos szellemi élete kétségkívül különösen szemléletes módon válik felismerhetővé.“ *) Hogy azonban a jelentéstan szigorúan tudományos alakot öltsön, ehhez a jelentésváltozásokat megelőző törzsszók szilárd alapjára volna szükség, a mi csak a históriai nyelvhasonlítás segítségétől várható. Ily módon tehát egyelőre nincs más hátra, mint az anyagot gyűjteni s majdan helyes inductio eszközöl- hetése végett kellőképen csoportosítani. S csak a távol jövőbe vetett remény marad: hogy a mily módon sikerült már egyes hangtani és alaktani jelenségeket általános szempontból megvilágítani, „szintúgy lehetségessé válik tán majdan a jelentésbeli átmenetekre nézve is általános emberi törvényeket s analógiákat fölfedezni, melyek aztán a philosophiai nyelvbuvárlatra sőt általában a philosophiára nézve a legnagyobb fontosságúak lesznek.“ **) Óniiént értetődik, hogy midőn a jelentéstanról, mint az iskolai nyelvtanulmány egyik elméleti ágáról szólottunk, távolról sem a szigorúan tudományos értelemben vett semasiologia lebeghetett szemünk előtt. A jelentésbeli változások általános törvényeinek megállapítása, mint a fentebbi idézetből is kitűnik, csak „pium desiderium“ mind maiglan, annál kevésbbé gondolhatunk ilyesmire az iskolában. A minek gyümölcsözőbb műveléséért mi lelkesedünk, az koránsem uj disciplina és más név, pl. a „szókincs kezelése“ vagy „lexikális ismeretek“ neve alatt már úgyis teljességgel nélkülözhetetlen. A jelentéstan tudományosabb színezetű nevével csak azért kellett a nyelvtanulmány ezen részét felruházni, hogy a jelentmények mélyebb magyarázatával való kapcsolata jobban szembetűnjék. Ily kapcsolat létesítése tán csak nem tartozik a lehetetlenségek közé. Igen sok az, a mit már empirikus utón sikerült megállapítani. Arról van szó, hogy ne maradjunk a gyakorlati nyelvtanulás primitiv álláspontján, midőn a tanuló felszínes értelmet is fűzhet valamely szóhoz; ellenkezőleg legyünk rajta, hogy — Perthes kifejezése szerint — minden pillanatban, a midőn csak kívánjuk, a használt szó teljes értékével legyen *) Grundzüge der griechischen Etymologie. 4-ik kiad. 1)2. 1. **) ü. o. 93. 1.
