Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1885
22 át az utókorra. E társadalmi összefüggés nélkül az egyes ember működése meg sem érthető. Kérdés tehát, mi féle viszonyba lép az ember az elő- meg utó világgal, de főként a kortársakkal. Az elődök csendes halottak; egy kis tisztelettel már beérik, s egyebet sem kívánnak, mint hogy tőlök a magunk érdekében tanuljunk. Utódainknak mi vagyunk urai, bár velők szemben is vannak kötelességeink. De magától érthetőleg csupán a kortársak azok, kik engedményekre nemcsak rábírhatnak, hanem egyszersmind kényszeríthetnek. Az irántunk tanúsított kímélet s még inkább azon haszon fejében, melyet egyéniségünknek nyújtanak, megkövetelnek ők is bizonyos támogatást. Hihetőleg a csereközlekedés ez előnye szolgált okul arra nézve, hogy a legelső társulás, a mint a nemi élet alapján kifejlődhetett, midőn mind távolabbi és távolabbi rokonságot csatolt gyűrűjébe, azonnal szét nem szakadt. S mint fentebb a darwinisztikus jelszó egyoldalú hangoztatására, úgy itt is megint egy régi ismerősünkre akadunk. Hobbes, a „Leviathan“ nagyhírű szerzője szerint a társadalomnak nincs is más létoka, mint épen az önzés, az önfentartás ösztöne, mely végre is megalkuvásra vezetett; az ember határt szabott egyéni terjeszkedésének, minden hatalmat az államra, illetőleg annak képviselőjére ruházván, hogy így a fenmaradt részt biztonságban élvezhesse. Ez is amolyan féligazság, s csodálkozni lehet, hogy az angolok annak idején annyira fel indultak miatta. Mert kétségtelen ugyan, hogy az érdekegyeztetés is egyik indító oka a társadalmi consolidatiónak, de azért koráusem az egyedüli. Látnivaló legalább, hogy a mely népek kiválókig ehhez kötötték magokat, vagy megállapodtak fejlődésükben, mint a keleti államok példája mutatja, vagy csakhamar bomlásnak indultak. A társadalmi élet ez eszme szerint fegyverszünethez hasonlít, mely az ember magasabb igényeit ki nem elégítheti. Kcvésbbc érezhetők hiányai mindaddig, mig a közös eredet, nyelv vagy szokások kapcsai meg nem lazulnak; de gondoljuk el, hogy különböző jellegzetű tömegek verődnek össze, mint pl. Róma fejlődésénél is történt. Já nem hiába; azt a feladatot, hogy miként kell a fejlődés magasabb fokán egy államot megalakítani, az ókori népek közül épen a rómaiak oldották meg először feltűnő sikerrel*). *) Igen tanulságos erre nézve Kállai Benjáminnak a in. tud. akadémiában tartott felolvasása Magyarország hivatásáról a keleten.
