Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1885

Ítéletek alkotására nyújt alkalmat. E meggyőződés a mily lassan érlelődött, úgy hogy a gyakorlatban csak most kezdi gyümölcseit megteremni, ép oly nevezetes változásokat szülhet. Egyik eredménye pl a gymnasiumban, hogy az erkölcsi nevelés követelményeit nem szorítjuk meg csupán a fegyelmezésre, hanem áthárítjuk az egyes tantárgyakra is; mindcniktől megkövetelvén, — nemcsak azt, hogy ismeretek közlésére szolgáljon, hanem — hogy a nevelői munkásság bizonyos részét magára vállalja s a többivel szerves kapcsolatba lépjen.

Ezalatt a class, tanulmányok is mélyreható változáson mentek keresztül. A nemzeti nyelvek visszanyerték természetes jogaikat s a latin nyelv úgy a közéletből, mint a tudományból mindinkább kiszorult. Ám a specificus ókori tanulmányoknak ez épen sem vált hátrányára. Az auetorokban nem a nyelvmestereket látták többé, s ha foglalkoztak velők, úgy tartalmuk s a műalkat szépsége képezte tanulmány tárgyát. Az irodalom s a históriai tudományok terén alig van párja annak a hatásnak, mely a philologia e fordulatához fűződik. A nagy költők és tudósok egész sora lobogtatta tovább a Winkelmann és Lessing zászlaját; s ha a tanítvány némileg reá vall mestere munkájára, úgy ők dicsőséges bizonyságot tettek a régiek tanítóságáról. Ez új rcnaissauce-korszakot a Wolff Fr. Á. indította reformmozgalom tetőzi be, mely végleg szakít a philo’ogusok addig kizárólag linguist!kai irányával s oly módon határozza meg a class, philologiát, hogy az alatt a görög és római népek szellemi életének források alapján épülő ismerete, tehát a szó legtágasabb jelentésében történet- tudomány értendő. Mint ilyen a philologia nagyra becsüli ugyan a népszellem megnyilatkozását nyelvben és irodalomban, de nem kisebb figyelemmel fordul annak egyéb téren, nevezetesen az állami-, vallásos- és magánéletben, valamint végre a művészetekben észlelhető nyilvánulásai felé.

E kettős átalakulás idejében a philologia igen előnyös egyességet köthetett volna a paedagogiával. Az auctorok emlőin a történeti belátást felnevelni: ez oly feladat, melyet a legkövetelőbb paedagogus is készséggel a magáénak vallhat; mert ethikai ítéletek képzésére lel általa módot s ilykep a jellemképzés egyik hatalmas támaszát látja benne.

Az iskolákban mindazáltal mi történt ? Leszámítva, hogy az auctorok tárgyi részét, az úgynevezett „reáliákéit általá 9