Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1884

17

A nyilvános életben a becsület olykor háttérbe szórni, tisztátalan üzérkedések által meggazdagodott emberek emelt fővel járhatnak s magas polezokra vergődnek, az erényt sokan ostobaságnak, a bűnt meg eszélyességnek, dicsőségnek tartják, a mi azt eredményezi azután, hogy az erkölcsök hanyatlanak s a lelkiismeret eladó. Egészségtelen állapotok ezek, — s ily egészségtelen légkörben az ifjúság lelke, szive beteg lesz; lelkiismerete, jelleme tökéletlenül fejlődik, vallásos érzelmei ingadozók lesznek, a minthogy tapasztaljuk is, hogy társadalmi életünkben a vallás és erkölcs nem mérvadó hatalmak már. Nem csoda, hogy az ifjú, ki csak az imént lépett be a társadalmi életbe, — egyszerre hatalmas, gazdag és tekintélyes akar lenni, neki rohan türelmét vesztve a sors és a rohanó szerencse kerekének s e kerék azután tör és gázol, a minek clégületlenség, boldogtalanság, nemtelen cselekedetek s számos vétkes és aljas tett a következménye.

Egy másik ok, melyből a többi társadalmi baj származik — azon szomorú tény, hogy a társadalmi erkölcsök nagyon lazák, úgyhogy nem is nevezhetők többé erkölcsöknek, pedig minden társadalmi erényt minő az igazi barátság, haza- és lelebarátiszeretet, igazságosság, méltányosság, munkásság, Hiedelem és bála, a társadalomnak kellene kialakitani az egyénben, de — fájdalom — mindez igen sokszor nem történhetik meg, mert az alap — a társadalmi erkölcs — hiányzik. Innen van az, hogy napjainkban a nagy és tiszta jellemek nagyon megritkultak s feltűnően nagy a kis lelkek száma. A dolog természetes is, mert a társadalom hibái, félszegségei és előítéletei szükségkép megkívánják a maguk áldozatait. S épen ezért mindenkinek kötelessége tehetsége szerint hozzájárulni a társadalmi bajok, ferdeségek s rossz szokások megváltoztatásához. A gyomot irtani kell, hogy a megtisztított talajban helye legyen a hasznos növénynek. A társadalom saját bajain leginkább társadalmi utón segíthet — s ha ebhez még kiki önmagát is megfigyeli s lehetőleg változtatni igyekszik a maga gyengéin, úgy önmagát, de a társadalmat is emelni, javítani fogja. A társadalom, mely beteges állapotai ellen semmit sem tesz, hanem azokat megtűri, maga készíti elő a veszedelmet, a kellemetlenségeket, melyektől megszabadulni sokszor erőmegfeszítés mellett sem lehet.

2