Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1884
11 gyalázzák az emberiséget saját személyekben. Kedélyt; szivet és észt kapcsolatosan kell nevelni, mert ha például csak a kedély melegét szítjuk, akkor meg az ész marad hidegen, sötéten. Szoktassák a szülők gyermekeiket minden jóra és szépre — foglalkozzanak vele — a mire különben elég alkalmat szolgáltat a gyermek tudásvágya. Mily sok kérdéssel szokta ostromolni a kis gyermek apját, anyját s mily nagy veszteség s kárhoztató dolog, ha ridegen visszá utasítják ; ellenkezőleg ha az anya ilyenkor maga mellé veszi s felhasználva az alkalmat szívesen fölvilágosítja s hozza fűzve itt ott szép erkölcsi példákat is elmond neki, rendkívül sokat használt gyermekének. Az ily apai anyai oktatásoknak oly nagy az impressziójuk, hogy azokat a gyermek soha sem fogja elfelejteni. Hogy a gyermek a jónak, szépnek előnyös oldalait, a hibának meg kellemetlenségeit tudja fölismerni, — arra is főkép a családnak kell őt megtanítani — s megtanítja őt leginkább nemes példaadás által. A gyermek megismeri, megtanulja szülői körében a hűséget, szemérmetességet, rendet tisztaságot, szelídséget, türelmet, engedelmességet, becsületességet, igazság- béke- és munkaszeretetei; megtanulja mindezt, ha szülői gondot fordítanak arra. Mindez különben az iskola feladatát is képezi, de az iskola működése csak akkor lesz sikeres, ha a gyennek az iskolában tanultak helyességét, hasznosságát szülőitől is hallja, mert hisz előtte ők képezik a legnagyobb fórumot. Mily nagy kár az, hogy a család igen sokszor elszigeteli magát az iskolától; — mennyire kívánatos, szükséges volna, hogy mindketten egymás mellett haladjanak, egyik a másiknak működését ellenőrizze, egyik — a másiknak működése iránt érdeklődjék ! Sokkal hamarább és alaposabban ismerné a tanár, tanító, tanulóinak kedély állapotait, sokkal jobban tudná gyengéit és gyarlóságait, ha a szülők nem idegenkednének annyira az iskola falaitól s mi több a tanár, vagy tanítótól. Egyoldalú felfogás minden esetre, s mégis oly mindennapos! A szülőknek, tanítóknak, nevelőknek, az iskoláknak —- czél- jok és utjok egy, s mégis oly ritka és kivételes eset az a mikor találkoznak! A szülői háznak és az iskolának meg kell értenie egymást, hisz mindketten a nemzet reményének egv szebb és boldogabb jövőjén munkálkodnak és fáradoznak, keressék fel egymást s mondják cl észrevételeiket, hadd legyen
