Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1884
9 akkor körében a legtisztább szeretet! Szeressék a szülők gyermekeiket, szeressék a családtagok egymást s tanítsák meg a kicsinyeket, miként kell arravaló idegen embereket, a becsületes felebarátokat szeretni, tisztelni! Nevelés közben a szeretet legyen a szülők kezében a leghathatósabb eszköz; szeretettel öleljék gyermekeiket, de e szeretetet közepette is szemük előtt lebegjen, hogy e magasztos érzés ne gátolja Őket abban, hogy e miatt gyermekeik iránt elnézők legyenek, hibáikat takarják s tévedéseiket elnézzék, mert az igazi szülői szeretetnek alapja csak az lehet, ha minden körülmény között gyermekeik jövőjét, jövendő boldogságát állapítják meg, már pedig a hiba, tévedés figyelmen kívül hagyása s elnézése ezt nem eszközli. Az apa anya szeretet legyen, mert annak kell lennie, hisz az ember nemcsak ész, értelem, de főkép szeretet, melyből, mint örök tiszta forrásból fenséges dolgok fakadnak: hősi elhatározások, a szellem érzelmei, a cselekvés szépségei, a tevékeny és munkás élet, a dicső halál! A mit az ember szeret, azt gondozza is s örök vonzalommal viseltetik iránta. Az a piczike teremtés melyet gyermeknek nevezünk hogy ne volna méltó erre? Az ő ereiben a szülők vére lüktet, lelkében a szülők tulajdonságai székelnek legtöbbször, belsejében gyarlóságai; tudják azt a szülők, hogy éltöket gyermekeik folytatják; tudják, hogy az emberiség öröme, boldogsága, jövője a gyermekekben van letéve — tudják és érzik — azért is oly lángoló a szeretetiik. A gyermek fejlődését a családban a szeretet eleme kisérje, mely fokozatosan fejlesztőleg fog hatni reá; az ily fejlesztés, az ily hatás nem fogja később azt eredményezni, hogy a család kis tagja, — gyermekségének éveiben a szülők zsarnoka, ifjú korában rósz szomszéd, hálátlan barát legyen és végre szégyen és szomorúság okozója. Ha a gyermek látni fogja, hogy ő a szülök legnemesebb büszkeségének, legédesb örömének tárgya, ha látni fogja és érezni, hogy az ő jövő sorsa az atya homlokát gondokba borítja s az anyára súlyos felelőség terhét rója, ha látni és érezni fogja, hogy szülői élete fölött őrködnek, lelkét nevelik és abba hitet, becsületérzetet, tisztaságot csepegtetnek, akkor a gyermek se lehet háladatlan apja anyja iránt, — nem lehet, ha van érzése, lelke! Igyekezni fog s kell is, hogy igyekezzék apjának anyjának e gondoskodását, fáradozását meghálálni. S mi által hálálhatja meg? Legyen engedelmes, jóra
