Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1882

ormai Armin.

A mult év egy szép őszi napján a szél halk fuvalma intézetünkön egy fekete zászlót lengetett. E komor szinti lobogó, gyászunk szomorú hirdetője volt.

A gymnasium tornyának kis csengetyüje, mely szolid hangjával máskor az előadás megkezdését hirdette, most egy szomorú menetre adott jelt. A menet Ormai Ármin gymnas, r. tanárt kisérte örök nyugalomra.

Az elhunyt a szabadságharcz derék bajnoka s a tudományok ügyekvő hirdetője volt. Látta a szabadság feltűnő hajnalát, átélte a szabadságharcz izgalmas jeleneteit, s bujdosott midőn a szabadság napja, az annyi szépet Ígérő nap — lealkonyult. A végzet úgy akarta, hogy a kardot tollal és könyvvel cserélje fel. A Mars bajnoka a múzsák hive lett.

Kliónak a történelem múzsájának intelmére hallgatott, midőn élete czéljául Klió ércztáblájá- nak magyarázását tűzte ki.

Pályát választott, melyet helyesen betölteni a milyen magasztos, olyan nehéz feladat. Oly térre