Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1881

— 17

Äosopust vezette elő, a kit megpillantván ily szavakra fakadt: „Honnan került hozzád a fazék? Ember-e vagy fatörzse? Ha nem beszélne felfújt tömlőnek tartanám ;w miért tartoztattál föl e gonosz kedvéért! ?u A kereskedő boszankodva távozék, de Aesopus követi vala és kéré, hogy vegye meg; hosszas kérés után három obulusért csakugyan megvette s haza vitte. Nemsokára a kereskedő útra kelt és három szolgát vitt magával; mikor a szolgák a podgyászt maguk között felosztani szándékoztak, Aesopus azon kéréssel járult szolga társaihoz, engednék meg neki, hogy mint uj szolga a legkönnyebbet vihesse. Megengedték neki. Aesopus körül tekintvén, különféle tárgyakat választott ki, igy: zsákokat, kosarakat, melyek egyike kenyérrel és élelmi szerrel volt telve, s midőn szolga társai látták, hogy oly nagy terhet rakott vállaira, melyek alatt tán ők is leroskadtak volna, nevetgélve, gúnyolódva mondták maguk között: „Ejnye de ostoba ez-az Aesopus, a legkönnyebb tárgjmt akará vinni és most a legnehezebbet választja, ámde mikor látták, hogy minden egyes étkezéssel Aesopús terhe könnyebül és utoljára alig volt vinni valója, egymásra néztek és csodálkozva elismerték, hogy a kit előbb kinevettek és kigunyoltak, mégis csak- legokosabban cselekedett,] mert az élelmi szerek elfogytával üres kosarakat vitt, ők pedig mindig ugyanazon súly alatt görnyedeztek az ut fáradalmai következtében mindinkább kimerülve.

Ismét más alkalommal történt, hogy a kereskedő szolgáit Ephesusban nagy haszonnal eladván, a megmaradt Grammatikus-, Cantor- és Aesopust Sanmumba vitte eladás végett s mig Grammaticust és Cantort uj ruhába öltöztette, addig Aesopust zsákból készitett ruhába dugva a kettő közé állította, hogy a rút mellett a másik kettő szépsége annál inkább kitűnjék. Xanthus bölcsész, meglátván a földiszitett szolgákat, egyenkint kérdezé tőlök, hogy mihez értenek? mindkettőnek felelete ezen egy szóból állott: Mindenhez. Aesopus e feleletre fogait vigyorgatva nevetett, és a mikor Xanthus az előbbi két szolgát a tulcsigázott árak miatt megvenni nem akarta, Aesopushoz fordult s próbára tévé, hogy a pénz kárba ne vesszen, és igy szólitá meg: Örvendj. Talán.

2