Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1881

Aesopus és az aesopusi mesék.

Bevezetés.

Mese alatt beszédet, elbeszélést, de leginkább költött elbeszélést kell értenünk, innét valamely epos- vagy drámának költött anyaga is a költemény meséjének neveztetik. A mese a költészet és prosa között foglal helyet s mellék alakja az úgynevezett népköltészetnek. Csirája a legrégibb kor természeti költészetében keresendő, a mikor az emberek az állatokkal együtt éltek és Így alkalmuk volt az állatok ösztöneit és ezeknek külső nyilvánulásait ellesni. Az emberek és állatok a folytonos együttlét és megszokás következtében úgyszólván megértették egymást, csaknem beszéltek egymással és csak emberi czikkelyezett hangot kellett volna az állatok szájába illeszteni, hogy övéik hagyományait s ezek alapján egész történetöket elbeszéljék; e szerint „az állatmesét a sürgölődő állatélet gyermekded kedvtöltő szemlélete idézte fel,“ Görögországban eredete, emberi viszonyok öntudatos szántszándékos beöltöztetésében keresendő s valószinti, hogy keletről vándorolt be. A legrégibb időtől kezdve a mesének különféle fajai léteztek és vagy a mesékben szereplő személyektől lettek elnevezve, vagy a vidékről, igy pl. léteztek helyi mesék Lybia,- Egyptom-, Kyp- ios,- Karia és Ázsia más tartományáról elnevezve. Végtére is túlsúlyra emelkedett az állat mese Aesop neve alatt „müthosz Aisópeios.“ — Ugyanezt állítja Hermogenes is, kivel Aphtonius megegyezik : „Nominantur autem ab inventoribus fabularum aliae Cypriae, aliae Lybiae, aliae Sybari- ticae, aliae Aesopicae ; omnes autem communiter Aesopiae, quia in conventibus frequenter solebat fabulis uti.“ Jelenleg csak az aesop féle mesékről fogok röviden értekezni több eredeti forrás alapján.