Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1881

.alapítva, igy tehát nem tagadhatod, hogy nincs jobb a .nyelvnél.

A tanítványok is igazat adtak Aesopusnak és kiengesz- telődve távoztak. Xanthus azonban hibáját helyre akarván ütni nemsokára ismét meghívta tanítványait és hogy Aesopus ki ne fogjon rajta, meghagyta neki, hogy a legrosszabbak at készítse el. Aesopus készséggel teljesíté ura parancsát, de ismét csak nyelveket adott eléjök különféleképen elkészítve. A tanítványoknak nem tetszett a tréfa s komolyan támadták meg mesterüket, a ki dühösen Aesopusra förmedt ily szavak közt: Vájjon ismét azt parancsoltam e, hogy a legjobbakat és legkitűnőbbeket vedd, és nem azt, hogy a legrosszabbakat és haszontalanabbakat?! Igen uram, te az utóbbit parancsoltad, és én híven teljesítettem is parancsodat, mível nézetem szerint, nincs rosszabb a nyelvnél, mert tudtommal általa enyésznek el a városok, öletnek meg az emberek ; minden hazugság-, rágalom- és igazságtalanságnak ez képezi forrását, nyelv által bontatnak fel a házasságok , döntetnek meg az államok és végül a nyelv okozza, hogy életünk telve van undok vétkekkel.

Xanthus erre rendkívül ingerültté lett és mindenképen csak okát keresett megverethetésére, s azért többek között meghagyta neki, vezessen hozzá közömbös embert. Aesopus távozott, hogy a meghagyásnak eleget tehessen. Az utczán járó-kelő embereket szem ügyre vette s nemsokára olyanra akadt, ki sokáig egy helyen ült egykedvűen minden gond nélkül. Ez emberhez lépett tehát és így szólítá meg : Uram reggelire hivat téged! Az illető azt sem kérdezve, ki hivatja egészen hidegen engedett a meghívásnak és Aesopus- sal a házba ment s minden illem szabályt mellőzve, piszkos sarkival asztalhoz dőlt. Aesopus pedig őt mint közömbös embert mutatta be urának.

Ekkor Xanthus nejét arra kérte fel, tegye meg kedvéért azt a mit parancsolni fog, mert reméli, hogy most lesz oka Aesopust megveretni. Az asszony beleegyezett. Xanthus megparancsolta tehát nejének, hogy hozzon egy tálban vizet s mossa meg vendége lábait, azt hívén, hogy vendége, ha illemről csak valamit hallott, nem fogja megengedni, hogy