Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1881
— lőném volt, hogy meséit le nem irta, hanem elmom. hagyomány útján jutottak azon korra, melyben gyűjteni dették, hogy tanulságot nem függesztett meséihez, végre hogy a gyűjteményekben levő mesék nem mind Aesopuséi. Most pedig nézzük meg, miként hja le Aesopus életét jMaximus Planudes, a kire már többször hivatkoztunk. III. Adatok, melyekkel Aesopus elmésségét bizonyítja. A midőn ura egy Ízben a városból kijött a földekre, $iogy megnézze, mennyire vannak a munkával; szolgái közül .egyik válogatott nemes fajú fügével kedveskedett urának, a ki, miután előbb a gyümölcs szépségében gyönyörködék, azokat Agathopodus nevű szolgájának adta azon meghagyással, hogy tartsa fenn számára, mig megfürdik; e közben történt, hogy Aesopus — kit ura esak mezei munkák végzésére használt — a városba ment, mely alkalmat fölhasználva Agathopodus szolgatársával megbeszélés folytán a fügéket megették és a mikor uruk a fürdés után azokat Agathopodustól kérte, azt hazudta, hogy Aesopus lopta el tőle és ette meg. Aesopus kérdőre vonatván mentegető ugyan magát, de mindhiába, s már megkellelt veretnie, a midőn ura lábaihoz borulva az ■egekre kérte, engedje meg neki, hogy langyos vizet hozhasson, mielőtt megverik ; engedélyt nyervén, a langyos viz segítségével kiderítette — mind a hárman ittak a vízből — saját ártatlanságát, továbbá Agathopodus és társa gonoszságát, minek következtében a két szolga meztelenül korbács- csal veretett meg. Ekkor kezdette ura bámulni Aesopus leleményességét s főkép azt, hogy practice tudta ártatlanságát kideríteni a mit érthetlen beszédjével nem,1 s ama közmondás valóságát: „A ki másnak vermet ás, maga esik bele.“ Más alkalommal történt, hogy bizonyos kereskedő jött a mezei munkások felügyelőjéhez barmokat vásárlandó, a kinek Zenas igy válaszolt: barmokat nem szabad eladnom, de van egy férfi rabszolgám, ha megakarod venni, eladom. 4 kereskedő látni akarván a rabszolgát, elöhivatá s Zenas
