Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1881

— 11 — okét arra, az áldozat befejeztével visszakiildötte. Vannak a kik azt hiszik, hogy tréfáival s példázataival sértette meg a delpkieket — igy Aristophanes szerint (Wespen V. 1486 u. Friedens!'. V. 126.) előttük a kivégeztetés előtt biráira „A sas és a ganajturó bogár“ c. mesét mondotta, hogy bo- szút lihegő határozataiktól elrettentse. Max. Planudes is u. ezt állítja, Ö azonban még más : „A főldmives és a kis him szamarak^ c. niesét hozza fel; , A delphiek, hogy rajta bosznjokat kitölthessék, okot kerestek s egy arany serleget, melyet áldozatoknál szoktak volt használni, podgyászai közé rejtettek s mint templom­rablót bevádolták, e hamis vádnak eredménye az lön, hogy Aesopust halálra ítélték és Hyampe szikla egyik kiálló Phaedriades nevű pontjáról a tátongó mélységbe taszították. (Ez volt egyik neme a büntetéseknek.) Hogy Aesopus ár­tatlanul halt meg bizonyítja Svidas. in voce Aesopos, nem­különben azon körülmény, miszerint maga a jóshely szólí­totta föl Aesopus barátjait a gyilkosság megtorlására, Aesopus halálának évét Eusebius és Svidas Kr. e. 560 évre teszik. Mások szerint Kr. e. 560 körül csak virágzott. Fennti adatok nyomán egész határozottsággal következtethet­jük, hogy Aesopus nem symbolum, hanem személy volt. De ha személy volt, az a kérdés irt-e általában meséket ? Aesopus meséit le nem irta. Ez állitás bebizonyithatása céljából meg kell említenem, hogy az aesopusi mesék Ae- sopustól erednek ugyan, de csak hagyomány utján szállott az utódokra. Valószínű, hogy a mesék égy-két generation keresztül szóról-szóra a későbbi generatiokon át tárgyra nézve maradtak változatlanok. Beruh. I. Th. 402. lapon mondja : „Diese bürgerliche Weise der Fabel wird zuerst unter dem symbolischen Namen Aesopus in die Litteratur eingeführt, man bemerkt aber weder eine bestimmte Kunst­form, noch eine Spur schriftlicher Überlieferung.“ Léteztek tehát a mesék, de le nem Írattak, hanem hagyomány utján a nép ajakán. Nagyon természetes, hogy idő múltával az eredeti elbeszélések csorbulást szenvedtek különböző körül­mények befolyása alatt. Arra nézve, hogy Aesopus a mesé­ket nem irta le, nagy fontosságú körülmény az is, hogy a

Next

/
Thumbnails
Contents