Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1880
22 így, vau a ki sokszor kígyókkal álmodik, másik gyakran pénzzel stb. Ha pl. a vértolulás egyszer bizoyos kellemetlen, sőt ijesztő álmot már előidézett, valószínű, hogy uj vértolulás mellett ez álom habár talán módosításokkal ismétlődni fog. A gyakori ismétlés szokta eredményezni nem egyszer azt, hogy saját képzelődésünket emléknek ismerjük, azaz azt valóságos emléknek tartjuk. Már megtörtént, hogy némely ember, úgy emlékezett vissza bizonyos dologra, eseményre melyet ezelőtt esak képzelt magának de igen gyakran megújított magában, mint valami emlékére, mely valóban megtörtént. A ki pl. igen szeret hazudni, s egy dolgot, mely reá vonatkozik habár nem is igaz, már számtalanszor elmondott másoknak, avval megeshetik, hogy végre maga is úgy emlékezik a dologra mint igazra. Hasonló ehhez nómikép, ha a gyermeket, vagy ifjút minden oldalról dicsérik, sokszor csak puszta szeretet, gyakran félreismerésből is, gondolkodni kezd, sokat foglalkozik az eszmével, hogy ő lángész, végre is elfelejti, hogy ez csak övéinek, vagy másoknak Ítélete, s elhiszi, hogy ő valóban az, s annak tudja magát. Bizonyos körülmények közt megtörténhetik, hogy puszta emléket vagy képzetet valóságos s előttünk álló dolognak tekintünk. Tudjuk azt, hogy bármit éreztünk, láttunk, hallottunk, ha arra vissza emlékezünk csak halvány képe tűnik fel előttünk. A kinek valaha pl. igen nagy fogfájása volt, s utóbb reá visszagondol, oly halvány, gyenge képzetét nyeri, hogy az már alig hasonlítható össze az eredeti fájdalmas érzettel. Álmainkban a képzetek, emlékek már nagyobb erővel jelennek meg az öntudatban, sőt gyakran majdnem egész erővel lépnek fel. Rendkívüli körülmények között, a lelki élet valamely megháborodása mellett, valamely emlék vagy képzet, oly erővel és élénkséggel jelenhetik meg az öntudatban, hogy egyéb más képzeteket elnyomva még az öntudatot is meggyengíti. Valamely képzetnek ily nemű fellépése leginkább az agybetegség folyománya, de szellemi megerőltetés is eredményezheti azt, hogy egy képzet oly erővel és élénkséggel lép fel az öntudatba, hogy magokat az érzék idegeket, mint a hallás vagy látásét is felingerli bizonyos mozgásba hozza, minek azaz eredménye, hogy látni, hallani véljük azt, a mi tulajdonkép nincs előttünk. Ez a
