Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1880
mindenre esküszik, hogy csak ő leket a szerző, de ezt a dolgot mégsem tudja felfogni. A király ekkor nem tudván már nevetését elfojtani, felvilágosítja a zavarba jutott költőt. A szükség azonban maga is, bámulatosan fejlesztheti az emlékező tehetséget. így látjuk ezt a vakoknál, süketeknél, némáknál. Egyik tehetség a másik rovására igen kifejlődhetik. A süketnek és vaknak pl. sok oly dolgot kell magának pontosan megjegyeznie, melyre a látónak vagy hallónak szüksége nincs, mert minduntalan észre veheti azt. így vannak esetek, hogy egy vak koldus, egész városban, melyet megszokott, önmaga minden házba eltalál, egy utszát sem téveszt el. Igaz hogy a vaknak más érzékei sokkal finomabbak mindezek mellett is azonban, sok mindenfélét kell magának pontosan megjegyeznie, a mire a látónak szüksége nincs. E mellett a vaknak mindig tágabb tere van a múlt elmékéit füzögetni, mert a jelen képei, a külvilág nem háborgatják őt. A jó és hű emlékezésnél igen fontos szerepet játszanak a segédképzetek, vagy is azon képzetek melyek valamely megjegyzendő fogalom vagy tárgy körébe tartoznak, melyek vagy mint ismertető jelek, vagy mint járulékok szerepelnek, szóval melyek a megjegyzendő és megtartandó képzettel bármily viszonyban állanak. Minél több ilyen segítő képzet csoportosul valamely képzet köré, annál tovább és annál biztosabban fog a képzet az emlékezetben megmaradni. Hogy a képzeteket ily módon elsajátíthassuk, sok felé kiterjedő figyelemre van szükségünk. A mivel leginkább foglalkozunk, a körül a legtöbb segítő képzettel bírunk, s innen magyarázható az, bogy ez irányban emlékezetünk jobb, hivcbb és nagyobb. Kell hogy a segítő képzetek egymás közti viszonya, másrészt a főképzethez való vonatkozásunk valami rezgésbeli rokonságon, vagy oly fiziológiai processuson alapuljon, melyben a segítő képzetek és a főképzet valami egyforma, közös változást szenvednek, mely közösség rokonokká teszi, összefűzi őket, s együttes megjelenésűket biztosítja. Minden psychologus elösmeri, hogy az agy és ideg élet, s a képzetek élete közt összefüggés van, hogy kölcsönösen hatnak egymásra de ennek megállapításával rendesen meg is elégesznek, s a dolog abban marad. De ha már e kölcsön hatást elismerjük, mért ne tehetnénk még egy lépést tovább,
