Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1879

lusunknak pedig emelkedettséget adnak. Ne legyünk tehát soha gépies reproducálói mások gondolatának, mert ez sem magunkat, sem mást nem fog fölmelegíteni s hatás nélkül vész el: mig az önálló búvárkodás mindig megtalálja jutalmát azon lelki örömben, melyet magunknak és másoknak ez által nyújtunk. Szívre akarsz hatni ? mélyedj önszivedbe s onnét fakaszsz érzéseket; ne félj akkor, hogy olvasódat hidegen hagyod. Történelemi tanulságot akarsz az olvasó leikébe csepegtetni ? irj a meggyőződés hangján. De erre nem elég a mások nézeteinek puszta elfogadása, hanem önálló kútfő-tanulmány, mi nélkül még egy Lamartine sem tudott a történelem terén hervadhatlan babérokat aratni, pedig gazdag költői phantasiájának egész tára állt rendelkezésére.

A stíl ezen tárgybeli(obiectiv) különbözősége, nem csak a gondolatok kisebb-nagyobb emelkedésében s a ritmus jellemzetes szökellésében, hanem a nyelvben is nyilvánul. Kazinczy ép erre akart tanítani, midőn az idegen műremekek fordítását megindítva, a jellemzetesség elérése végett sokszor a nyelven is erőszakot tett. Buzgalmában túllépte a határt, mit a magyarosság szab az író elé, de a magyar Sallustius, Bácsmegyei és eredeti levelei világra jötte után nem Írtak többé különböző fajta műveket egyforma, köznapi lapossággal. Gyakorlatilag illustrálta, hogy minden szónak, minden kifejezésmódnak megvan saját jelleme; mindenik csak saját helyén állhat meg. Élénken érezte, hogy más a történelem, más a regény, más a tudomány nyelve, s a népi nyelv legszebb virágai is csak válogatva jók. Dugonics a nép ajkáról ellesett szólások nyakra-főre való alalinazásával a magyarosság követelményeinek ugyan megfelelt, de nem a művészetének. Csokonai is hasonló hibába esik, midőn komoly irányú műben oly népiességeket alkalmaz, melyek a komikum hatását keltik bennünk. P. 1. a „Márosvásárhelyi gondolatokéban:

Múzsák, kik e várnak alját megültétek Elbugyant elmémet, kérlek, segítsétek.

Vagy,, Az igazság diadalmá“-ban:

Orrán füstölgött a fanatismus bűzi. stb.

Mennyivel helyesebben járt el Yörösmarty, kinek ajkán a durva, népies szólamok megnemesiiltek s ez által a magyaros és művészi stíl összeolvadását eszközölte. Tehát a nyelvet sem használhatja az író úgy, amint a néptől átveszi, hanem célja szerint alakítja,de hogy ezt tehesse, ki kell lesnie minden csinját-binját.