Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1879

Valami a stílusról.

i.

Értelmi fejlettségünk egyik fő tényezője az, hogy érzelmeinket és gondolatainkat nem csak szó, hanem irás által is közölhetjük. Ez teszi lehetségessé, hogy a múlt idők nagy elméivel évszázadok múlva is társaloghatunk s gondolataikat magunkévá tehetjük. Ez teszi lehetségessé, hogy míg irás nem létében a legragyogóbb elme is csak kis körben terjeszthetné világát: most szellemének fényével egy egész korszakot bevilágít s a haladás ösvényét századokra kijelöli. — Mi adhat nagyobb ösztönt a búvárkodónak annál, hogy gondolatait évezredek számára följegyezheti. De ha nem vagyunk is nagy tudósok, hogy müveink főn maradásából meríthetnénk lelkesedést: nem hat-e jótékonyan a szívre, hogy gongolatainkat még akkor is közölhetjük egymással, midőn a távolság vagy egyéb körülmények zárva tartják ajkainkat.

Az írásnak oly sok oldalú hasznavehetősége, melylyel napjainkban bir, indít arra, hogy azt mennél tökéletesebben elsajátíthassuk. Nem csak a helyes irás szabályainak tudását értem ez alatt, hanem a gondolatok világos, szabatos kifejezését is. Amarra egy nyelvtan is elég utasítást nyújt, míg emez csak hoszas gyakorlat és a klassikus Írók stílusának tanulmányozása által sajátítható el. A helyes irás szabályai positiv elveken alapulnak, míg a stílusra vonatkozólag csak negatív utasítások adhatók. Itt csak annyit mondhatunk, hogy mit nem kell tennünk, minden egyéb kérdésre csak azt felelhetjük, amit egy nagy író felelt valakinek, ki tőle a remek stílus titkát akarta kicsalni: olvasd Cicerót. A stílusról szólva, én sem fejezhetném ki magamat az említett Írónál helyesebben, legföljebb még azon magyar írók nevével toldhatnám meg feleletemet, kik a stílusra nézve remek mintákat teremtének. Én azonban az ifjú nemzedéknek szólva, nem lehetek oly szófukar, azért elmondok egyetmást azokból, amiket az idézett lakonikus feleletből kitudtam olvasni.