Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1878

A k. k, nagy gymnasium i segélyegyesületröl.

Előleges jelentés.

Közönségesen ismert dolog az, hogy hazánk felső vidéke mostohábbsorsú, népe elhagyottabb, viszonyai terhesebbek, mint másutt; sőt a ki megfigyelte az itteni jelenségeket, jogosnak találhat minden igyekezetét, a melynek hivatása változtatni ezeken az ügyes-bajos állapotokon és gyógyítani ott, ahol az módjában áll.

Egy gymnasiumnak ily körülmények közt jelentős szerep jut, kivált akkor, ha különböző nemzetiségek közé ékelve a tudományos ismeretek terjesztésén kívül a hazai nyelv ápolását is céljául tűzte ki. Gymnasiumunk feladata szintén ez, amennyiben mindenkor azon munkált, hogy az idegen elemek kiküszöbölése mellett terjeszsze a magyar érzést és a magyar nyelv ismeretét a város és környék ifjabb nemzedéke körében. Más részről azonban meg volt a keze kötve, nem adhatott segítséget ott, ahol anyagi gondok álltak útjába, és ahol a szükség, közös nyomor talán az ö támogatására is rászorult.

Belátván a tanártestülettel egyetemben ezen gymnasium igazgatója a baj valódi okát, hivatva érezte magát arra, hogy más intézetek példájára megpendítse városunkban a gym- nasiumsegítö egyesület eszméjét annyival is inkább, mert jól tudja azt, hogy különösen nálunk tapasztalható a tanuló ifjúság sanyarú állapota, mikor a szülők jelentékeny része alig láthatja el a legszükségesebbekkel gyermekeit. Ily szomorú jelenségek hathatós gyámolításra várnak, ha intézetünk a maga kijelölte úton haladni akar ; mert minden nyomor és nélkülözés a szellem fejlődését erősen meggátolja,

1*

I