Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1876
4 — így Herbart a tapasztalás tónyeiből vonja le a szabályokat, miknek megtartása képezi a nevelő feladatát. Olyanok ezek a tények, bogy részben az ethika világát szellőztetik, részben pedig oly gondolatkört alakítanak a növendékben, a mely belső szabadságát biztosítja. Ezen az úton azonban az oktatás terére léptünk át, melyről egyedül ejthetünk pár szót e helyütt. Az iskola nem nyújthat céljához hiven csak átalános mü- velséget, mert akkor az eszközt ismerné el céljáúl. A gymnasium magasabb érdekek tudatát köteles a növendék leikébe csepegtetni, melyeknek bírása és eb' mozdítása által a társadalom hasznavehető polgárává képezheti magát. S ezek szerint az oktatás kettős célja magasul ki: a formális — a gondolatkör egységes, rendszerbe öntött megalkotása, és a materiális — a magasabb érdekek fölébresztése. Amazt a helyes tanmód szüli, emezt tanár és szülő egy a mást segítve, támogatva. A tanár jó methodus alapján ismereteket nyújt a növendéknek. Ez a methodus aztán empiricus, speculatív, aestheti- cus képzést célozhat akár külön, akár együttesen: mindenesetre magasabb érdeket támaszt az ifjúban. Herbart ’) ezeket az érdekeket az értelem érdekeinek nevezi, mig a részvét érdekeit sympatbetikusnak, társadalminak és vallásosnak tartja. Szerintünk ezek az utóbbiak jelölik ki a házi nevelés feladatát, mig amazokban inkább a gymnasiumi tanítás feltételeit ismerjük fel. De ezzel korántsem állítók azt, hogy az értelem érdekeit nem segíthetik elé a szülők, s hogy viszont a tanároknak nem áll módjokban a részvétbeli érdekek fölkeltése vagy fejlesztése. Ep ez az egy a másba áthatolása a gymnasium és a szülők nevelésének bizonyítja azt, hogy a szülőknek is van más feladatuk a passiv magatartásnál a növendék oktatását illetőleg. Annak az ifjúnak, ki otthon alig talál érdeklődést az iránt, mit az iskolában hallott és tapasztalt, lehetetlen megoldania jövője nagy kérdését. Feladatunk keretén kivűl esett ezeknek az érdekeknek egyenkint való megoldása: a házi nevelés pár hiányára s fogyatkozására rámutatást célozván csak o sorok, az ifjúságnak jövőbeli szereplóskörére kívánunk reflectálni; illetőleg jelezni a szülők feladatát ott, hol a tanár keze meg van kötve. Alapvetésül a részvét érdekeire utalunk, mint a melyek legiul) U. o.
