Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1876
mennyiben folyhat he a szülök nevelése a gymnasinmi nevelésre? A művelődés amaz áramlata, mely napjainkban oly jótékonyon indult meg hazánkban is, felszabadítá az iskolák működését többé-kevősbbé a félszeg iránytól, melynek tanügyünk útón-útfélen szolgájává szegült; s igyekezett azt a nevelés meg oktatás kicsinyes felfogása útján támadt egyoldalúságtól meg. menteni, vagy helyesben, jobb csapást vetni eléje. Korunk felvilágodottsága eszerint a nevelés ügyében is indokoltabb alapot keres vala akkor, midőn a paedagogusok egyoldalú hypothékáit félrevetve, a nevelés céljául könnyebben kivihető elveket állapít meg. Nem tagadható ugyan az sem, hogy az eddig való deduc- tív elméletek a magok helyén megállanak kevés kifogással; de bízvást állíthatjuk, hogy manapság átalában semmi esetre sem. Fölösleges itt a történelem egyes adataira rámutatnunk : Rousseau Emile-je úgy, mint Basedow Emilie-je, a Philanthro- pin szülötte, és Franko pietismusa stb. egyoldalúsúgnak bizonyultak be. így Kant a priori-fajta elmélete, Hegel s a többi bölcselő idealismusa megint csak nem adhaták meg a kellő irányt, mely az oktatás, meg a nevelés feladatát tisztába hozza. Herbart1) szerint, kinek paedagogiáját empirikus (tapasztalatbeli) alapvetése miatt ismerik el közönségesen elvadóul, a tulajdonképen való nevelés a jövőre van irányozva; a férfiú céljai számára készíti elé a gyermek-növendéket. Igaz, ez a meghatározás tágabb sokkal, hogy az ellenkező véleményen állók fogárdossága gáncsolni valót ne találna benne. Hiszen a férfiú céljai mily sokneműek lehetnek! Pedig megvan ennek az alapvetésnek is a maga jó oldala ; mert ha nem vonható is le valamennyi cél belőle, azért mégis rendszeresítheti azokat a ’’nevelő egységes, összefüggő tervvé utólag. *) *) Allgemeine Paedagogik,
