Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1876
segítséget föltalálhat a növendék szelleme: a gymnasium a szülőkre is rászorul. Főkép az aethikai alap erősebb megfigyelését sürgetjük o végsorokban, mert annak mellőzése fölötte megnehezíti a tanárok működését. Körültekintőbb legyen a család, ha váljon nem fedez-e föl olyasmit gyermekében, mi annak szellemi úgy, mint testi kárára lehet sokszor annyira, hogy művelődésre egyátalán képtelenné válik ? Vegye tekintetbe a szülő azt is, hogy a tanárnak az ifjak önérzetére kell hivatkoznia ott, a hol hiányt, fogyatkozást vesz őszre; s ha ez az erkölcsi alap el van fojtva a szellemben, mitevő lehet a tanár? — Qui potest capere, capiat . . . Elvárjuk továbbá azt is, hogy a szülő, kivált ha módjában áll, ne maradjon passiv szemlélője fia eléhaladásának, hanem adja meg a szellemnek azt, a mi a szellemé; adjon rugé- konyságot a fiatal kedélynek és csepegtessen belé vágyat felsőbb cél után; mert az existentia lehetősége manapság müveit egyénnek nem tudható be kiváló érdeműi. Megélni az együgyű nép is tud, de a szellem munkálatai mind megannyi érdemek ! Yajmi könnyen teljesíthető feladat ez, csak kevés akarat kell hozzá. Yógül ne feledje a szülő, hogy gyermekéért felelős; s ez a felelősség nem csupán annak gondozásában áll, hanem abban is, hogy karöltve az iskolával öntudatossá tegye a szellemét a szó legnemesebb értelmében. Ismerje az ifjú, hogy mit és mért tanul; érezze azt, hogy neki is kell majdan szerepelnie a társodalomban. Csakhogy az ö szereplése köre méltó lesz-e a sok fáradozáshoz, a sok gondhoz, miket okozott — egészen tőle függ. Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa. A növendék jövője szempontjából fogtuk fel a kérdés komolyabb oldalát. Elég kimeritően nem szólhattunk, de hiszszük, arra nézve mégsem fölöslegesen, hogy a család kissé körültekintőbb legyen. Vannak mulasztások, miknek pótolása csupán időkérdés ; vannak azonban olyanok is, melyek erős kihatással birnak az ifjú szellemére, gondolkozása módjára és ekkép jövőjére is. A
