Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1876

annyinak lelki halálát okozta;.mert mindent lerak a super, saturált ifjúság Iáka elé, esak egyet nem ad meg neki: belső erkölcsi értéket.

„A lelket nézd! mit ér a délceg alkat,

Ha benne szép s jó lélek nem lakik ?

Euripides ap. Stobaeum, Florileg.

Igv, e mozgalmas kőikül, vézna szellemeket látunk kivánszorogni, kik gyermekkorukban felnőtt egyének, sokat élve és sokat tapasztalva. De ez a tapasztalás elég aztán egész életökre. Látunk ifjakat, kik rakoncátlankodásuk, fenhéjázásuk folytán önkénytelenül is nehéz sóhajt fakasztanak az idősbek szivéből, s kényszerítik elmondaniok fölöttük a régi mondást: Nem úgy van most, mint volt régen!

Akár egy másik Diogenes keresgélhetne ifjúságunk körében becsületes, szerény ifjakat, kik fölismerve hivatásukat, csendben művelik magokat, s kikben mint a költő mondja:

„Titkon érik a nagy eszme Ezalatt.

Megjelen, — nem látja senki,

És nem hallja senki sem“.

Redwitz „Feuchtersieben.“

— 13 III.

Vallási érdek.

A paedagogia hármas, de szorosan összefüggő irányt követ működésében: ethikait, psychologiait és vallásbelit. 1) Kinek - kinek individualitása megint majd az egyikhez, majd a másikhoz hajol aszerint, a mint azt a növendék szellemének igényei hozzák magokkal.

Egyátalán, mint már fejtegetésünk folyamatából kiválik, a nevelés a személyiség ideálját célozza ; miben a vallásosság fogalma szintén feltalálható. A nevelés tehát karöltve működik Isten akaratával. Leibnitz ezt az utóbbit actív és passiv különbsége szerint méltatja. Isten a jót active akarja; hogy azonban mint nyilatkozzék ez a jó a növendékben, az pusztán passiv akarata; vagyis bizonyos oknál fogva — mit fejtegetnünk helyén kívül álló volna — a jót, a jónak felfogását ráZiller Allgem. Paedagogik,