Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1876

— 10 —

Nem uj Azért az oktatásnak ez az iránya: legfőlebb be- lezökkentés a helyes kerékvágásba, melyet a paedagogusok eddigelé nem valami csínján-binján való módszerükkel kerülgettek. A gymuasiumi paedagogiai első sorban ugyan a tanárok ügybuzgalmát hívja fel; de nem feledi a szülőket sem, kikre a nevelésnek kétség kívül számítania kell.

II.

Társadalmi érdek,

A socialistikus eszmék a inai korban oly nagy szerepkört vívtak ki magok számára, hogy ignorálásuk az oktatás terén lehetetlen valami.

Közönségesen úgy hangzik az ebbe vágó elv, hogy polgárokat keÜ teremtenie az iskolának a társadalom hasznára.

Az élet és körülmények sokszor másra tanítanak; igy épen nem ritkák az olyan események, mik állapotváltozást szülnek akarva, nem akarva ; s megint fordulnak elő esetek, mikor a véletlen befolyása okoz bajt vagy hasznot. Innét okszerű a paedagogia tapintatos megfigyelése, mert az eshetőségek számbavétele igen jogos fogás. Az oktatásnak ennélfogva körültekintőnek kell lennie, a jövő mozgalmasságaira számítania, s az eshetőleges módosulásokat megfigyelnie. E pontnál, ha valahol, káros a ,,medio tutissimus-“féle elv mellőzése. A cél- javesztett eszményiségre törekvés úgy, mint öntudataikul leinor- zsolgatása az iskolai éveknek paedagogiai tapintatlanságra mutat. Oly egyének, kikből lángelméket akarunk művelni, ephemerségek lehetnek rövid időre; de a józan kritika rögtön rájok üti a felületesség bélyegét. Viszont a világpolgárrá nevelés, vagy, hogy már a végletekről is sorát ejtsük a szónak, az eddig usurpált oktatás, mely minden kifelé tekintetés nélkül, a társadalom tekintetbe vétele hiányában hozott létre korcsszülötteket, mert céltalanoknak bizonyultak be, merőben képtelenségek.

A kifele tekintést, helyes célúi ismeri el tehát a gymnasium; de midőn ezen az úton következetesen jár el, számít a szülőkre is. így a családdal párhuzamban a históriai személyek vagy események tárgyalásánál, s az olvasmányokban előforduló