Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1875

- 8 kapcsoltatván, a 6 osztályú gymnasiumok növendékei következőleg osztattak be : Humanistáé anni II. et I. (a ti. és 5. osztály), grammatistae anni IV. III. II. I. (a 4. 3. 2. és 1 osztály). Ez intézmény és felosztás maradt egész az 1850-ig évig.

Az 1806-ikév a mily áldásthozó volt a gymnasium szellemi életének s tantigyünk haladásának előmozdításában: ép oly, sőt mondhatni kegyetlenebb volt, a Múzsák felszentelt hajléka iránt. Ez év május 28-án kiütött tűzvész teljesen elhamvasztotta a gymna- siumi épületet, a plébánia, a szomszédos német templom, kegyesrendi társház, kamarai épület-, s még más mintegy 80 házzal együtt. Helyreállítása egy egész évet vevén igénybe, s miután a kegyesrendiek az intézet tanárai is hajlék nélkül maradtak — az előadások egy évig szünetelvén — újból csakis 1807-ben kezdettek meg. A szenvedett kár folytán érzékenyen sújtott kegyesrend nem lévén képes alapítványából kellő számú tanárokat adni, az I osztály vezetése ez évtől kezdve egész 1838- ig, midőn a rend újból átvevé, egy világi tanárra bizatott.

A hamvából uj Phoenixként kiemelkedett iskola falai között áldásthozó meteorként tűnt fel az 1807/8 iskolai év azon intézménye ; hogy Selmeczbányán a magyar nyelv tanítása Ix:hozatott. „Nyelveben él a nemzet“ mondja Köleseink. — — Ez kétségtelen. Valamint az is, hogy a vad ember nyelve,—kinek koránt sincs annyi nemességé, tudománya és erénye mint a fel- világosodottnák, — igen szűk. S a mint az emberek nemes érzése, képzelet, emlékezet s Ítéleti tehetségei a jó rokonság, szelíd polgáriság s nagylelkű hazafiság varázs érzelmei jobban fejledeznek : úgy kell a nyelvnek is tisztulni, tágulni, simulni s nagyobb határozottságot nyerni. Nem különben a mint a nemzet növése és haladása által a nyelv is nő s halad: úgy rejt a nyelv fiatalsága, kifejthetése s tágulhatása egy mágusi viszonhatást magában, mely megint a nemzetet emeli és dicsőíti. Sha van a nemzeteknél egy bizonyos aggság vagy halál jele, azsemmi egyéb, mint lia nyelvűk holt vagy nem haladhat, — mond Széehenvi.

A latinnyelvnek mint tannyelvnek általános használata ez Időszerűit mindnyájunk előtt ismeretes. Valamint igen jól tudjuk azt is, hogy azon nemzetek, melyek a latinnyelvet mint diplomatic, de még inkább mint tannyelvet, iskoláikból több évtizeddel előbb kiküszöbölték, a nemzeti nyelv művelése tekintetében bennünket legalább egy századdal előztek meg.— Első, ki