Kir kath. nagy-gymnasium, Selmecbánya, 1872
Miként kezelendő a magyar nyelv sikerrel a vegyesajkn gymnasium kezdő osztályaiban. Mindenki által eléggé ismert dolog, hogy honunkban nem nagy számmal Tannak azon gymnasiumok melyekben tisztán magyar ajkúak a tanulók; de annál nagyobb azoké, melyeket vegyes elemek látogatnak. Yajmi könnyű a magyarnyelv sikeres tanitása ott, hol nem kell gépiesen bevágott minták és kajlitási formák után megtanulni a nyelvet, csak az ismerteket a nyelv szabályainak keretébe vonni, — szóval a tanulókat a nyelv ismeretének tudatára ébreszteni. De nem igy áll a dolog hol a magyar ifjúval együtt hallgatja a magyarnyelvet horvát, német s más ajkú, kik közül tán tized rész magyarul olvasni sem tud. Itt akad a tanár nehézségekre, s ha nincs biztosan kipróbált módszere, a kivánt sikert a legnagyobb erőinegfeszitéssel is aligha fogja általán élérhetni. Bővebb fejtegetésekbe bocsátkoznom nem lehet azért is, mert e tárgyról egy kis értékezletben kimerítően irni nem lehet; továbbá az értesitvény helyi szűke is korlátok közé szőrit. Azért csak főbb vonásokban akarom adni e téren tett szerény tapasztalatomat. — Nem csekély feladat ily gymnasiumoknál a magyar nyelvet úgy kezelni, hogy a már némi grammatical ismeretet magokkal hozott magyar tanulókkal — mert joggal tehetjük fel, hogy az elemi iskolák a kellő alapot megvetették — még az olvasásban gyenge vegyesajkuak lépést tarthassanak. Tapasztalásból tudom azt, hogy ha a vegyesajkuakkal foglalkozunk az előadás alatt, a magyarok, mint már jártasabbak, a tárgy nem érdekeltsége miatt, figyelmetlenség s tótetlenségnek adják oda magukat. Ellenkező esetben pedig a vegyesajkuak nem fognak kellő elő haladást tehetni. Azon kell lenni tehát hogy a magyar tanulók figyelme is feszültségben, szorgalmok pedig élénkségben tartassék. Minek elérésére a magyaroktól már hallott s ismert dolgok oly oldalról fejtegetve adassanak elő, melyről a tanár felteheti, hogy még eddig általok nem ismertetik. Ezt tenni a tanár el nem mulaszthatja anélkül, hogy ne tenné kockára ezen ifjak előbbrehaladását. A nyelvtan tanulását előzze meg a betűk helyes kiejtése. Különösen gyakoroltassanak a: g, k, b, p, d, t, tiszta kiejtésében, melyeket igen könnyen cserélnek fel. Ez pedig olörctik azáltal ha a tanár e hetükre vonatkozó szavakat a táblára ir, s azokat ismételten hol az egyik — hol a másikkal elolvastatja, és végre betanulásra is feladja. Ha ebben kellően jártasak már az ifjak áttérhet az olvasásra. Az olvasásnak több neme van, u. m. gépies, értelemmel való, — és szépolvasás. Nem elég csak összegyűjtött betűket, szavakat és mondatokat elolvastatni, hanem mindenekelőtt a szavak valódi kiejtését kell az ifjakkal elsajátitatni. Ez az úgynevezett gépies olvasás, midőn a tanoncz egyhangúlag olvas egy folytán nem ügyelve az írásjegyekre. Nem kis szerepet játszik a helyes kiejtés a nyelv elsajátításában; mert a milyenhez szoknak tanuló korukban, ugyanolyannal fogják a nyelvet beszélni akkor is ha már annak birtokában leendnek. Ennek elmulasztásában keresendő az is. hogy a magyar nyelvet beszélőkben is azonnal ráismerünk az idegen ajkúra. Midőn már leküzdötték a tanulók a helyes kimondást, akkor térjünk át az értelmes olvasásra, mely az írásjegyek szerinti hangnyomatékos olvasásban áll; úgy hogy a tanulók úgy olvassanak miszerint a könyvvel sem biró is az olvasmány béltartalmának megértésére jusson; mi úgy éretik el ha a tanár tökélylyel előbb maga olvassa el a darabot. Szép, — vagy műolvasást ne követeljünk mindaddig mig a nyelvet, habár törötten is beszélik ; mert mit valaki nem ért azt nem érezheti, s igy saját érzelmeinek tolmácsolásával fel sem is olvashatja. Igen jó gyakorlatul fog szolgálni az olvasás megtanulására még az is, ha a tanár hangos felolvasása után valamit leirat s azt a tanulókkal fel is olvastatja. Ily módszerrel biztos a helyes olvasás elérése. Ezen előzmények után megkezdhető a nyelvtan tanitása. Bizonyos, hogy a gyermek az idegen nyelvet sok szemlélet után tanulja; felfog, elsajátít, anélkül hog y eleinte az esetek, módok, idők satb. elvonásával törődnék. De a mint a tanuló az idegen nyelvet tanulja, lassan- kint összehasonlító tevékenység fejlődik ki benne, mert a tanultakat saját anyanyelvével hasonlítja össze, miáltal a tanulás nem csekély módon könnyittetik, mondja Lubrich. Hogy pedig ezen összehasonlítás minél nagyobb sikert mutasson fel, szükséges, hogy a tanár könnyen felfogható módon magyarázza meg a beszédrészeket, melyek rendesen megnyitják a nyelvtant. így például : főnév mind az mit érzékeink által észrevehetőnk. Követelje egyszersmind a tanár az egyes leckék szoros beemlézését, mert csak így leend a fönebb említett összehasonlításnak feldolgozandó anyaga; a tanulók pedig ezáltal szóböséget nyernek, sőt egész phrasisokat sa- játitnak el. Szoros kötelességének ismerje azonban a tanár az egyes szavak valódi jelentményét megmagyarázni mielőtt a tanulók a feladatiakat betanulnák, hogy igy a fogalom zavarás elkerültessék. Kétséglcivüli az is hogy a mint a tanuló az idegen nyelvet megizleli saját anyanyelvének helyes ismeretébe is bevezettetik. Legcélszerűbb tehát a magyarnyelv tanítását a német vagy latin nyelvre támaszkodva tanitni. Ugyanis a mint a gyermek a declinatio- ban, comparatio — s conjugatioban előbbre halad, a szerint halad fokozatosan a magyarnyelv elsajátításában is ; igy például a latin accusativus mellett megtanulja ugyanazon esetet magyarul is. A tanulók mindezek birtokában lévén, gyakorolja őket a tanár a mondat alanya és állítmánya felismerésében; készíttessen velők egyszerű mondatokat melyeknél kikérdezi mit nevezünk alany és állítmánynak, milyen beszédrész alany, s milyen állítmány; minő 1*
