Kir kath. nagy-gymnasium, Selmecbánya, 1870

A Julius- és Gergelyféle Időszámításról.

Időnek nevezzük általában azon benyomást, melyet az egymást követő események egész sora emlékezetünkre gyakorol. Mérésére pedig csak azon események használhatók, melyek egyenlő benyomást tesznek. Ily benyomást tehetnek ft testek mozgásuk által; azért az idő rendszerint valamely test mozgása által méretik, mely testről í'elteszszük, hogy mindig egyenlő sebességgel bir. Ily tulajdonságú az inga, miért is óráinknál általában szabályzónak vétetik. De az égen is van több oly mozgás, melyek még a legpontosabb tapasztalatok szerint, is teljesen egyformán mennek végbe. Ide tartozik általában a bolygók, különösen a földnek tengelye körüli forgása.

Azonban már a legrégibb időktől fogva szokás a napot felvenni az idő tulajdonképeni mértékéül, mire valóban igen alkalmas. Ugyanis a nap, miután láthatárunkon fölemelkedik és bizonyos körivet leírva ismét aiászáll, az által, hogy lakhelyünket majd megvilágítja, majd sötétségben hagyja, azaz a világosság és sötétség változásával a nappalt és éjjelt adja, melyek együtt a napot (Tag) teszik; ép így adja visszatérése által a tavaszponthoz, minthogy látszólagos pályáján való futásakor valamely helyre nézve sugarainak iránya a függélyessel majd jobban majd kevésbbé esik össze, a négy évszak változásait, melyek együtt a fordulati évet teszik. A nap azonban, minthogy pályáján ennek kördedsége és ferdesége miatt különböző sebességű mozgással bir, időmérésre tulajdonkép nem volna alkalmazható. De e bajon segíthetni oly álló csillag, közép nap, fólvevése által, mely az egyenlítő síkjában mindig egyenletesen és úgy halad, hogy a valódi nappal egyszerre érkezzék a tavasz- s az őszponthoz. E közép nap által az egyenlítőn elfoglalt pontból határozható meg a megfelelő saz időmérésnél használt közép napidő. Jelenleg valamint középszám által kifejezve a fordulati év közép napidő szerint egyenlő 365 nap-, 5 óra-, 48 elsőpercz- és 49*536 másodperczczel, mely időtartam 365'24224 közép napot tesz.

A fordulati év e hosszának meghatározása elég pontossággal még az ókor figyelői által is, kik ugyan csak kevés Begédszerrel bírtak, vala teljesíthető. Lehetetlen volt, hogy elkerülje figyelmüket, miszerint 365 napi időköz után a csillagok állása a naphoz ugyanaz. Több éven át gyakorolt ily észleletek által jó eredményre juthattak. Az aegyptusiakról tudva van, hogy a 14-ik században Kr. sz. e. Sirius feltűnéséből az év hosszát már 365% napra tették.*) A görögök azon napokat keresték, melyeken a gnomon (vízszintes síkra függélyesen állított pózna) árnyéka délben legkisebb volt. Azon időt, mely két ily legkisebb árnyékú nap között eltelt, elosztották az a közben elmúlt nappalok számával. Hogy a mózses vallásunk is bírtak ismeretekkel az év hosszáról, mutatja azon áldozatról való parancs, mely szerint az év első, Nisan vagy Abib nevű hónapjának 16-ik napján érett árpakalászokat kellett azúrnak bemutatni, és csak azután kezdhették az aratást. A chinaiknál már Krisztus előtt a 12-ik század elején s a 11 -ik végén Tschu-Kong fejedelem alatt a csillagászat igen nagy virágzásnak örvendett, s azért feltehető, hogy időszámításukban az év hossza elég pontosan volt fölvéve. Későbben az 5ik században Kr. u. valamennyi népek között az év hosszát legpontosabban ismerték, midőn 460-ik év körül Tschu-Tschong csillagász a tett észleletek után azt 365*24282 napból állónak számította ki.

Az előadottakból láthatjuk, hogy a fordulati év hoszza, ha nem is a legnagyobb, de elegendő pontossággal már Krisztus születése előtt is ismeretes vala és hogy az egész számon kivűl még törtet is foglal magában. A polgári életben azonban közönséges számításúl csak egész számú napokból álló, ámbár szükségkép nem mindig egyenlő hosszú év vehető fel; miért is bizonyos számú polgári éveket hosszuk legegyszerűbb változtatása által ugyanazon számú fordulati évekkel kell egyeztetésbe hozni. Lássuk tehát, mikép éretett az el a most leginkább használt Julius- és Gergelyféle időszámítások által.

Julius Caesar sokáig tartózkodott volt Aegyptomban, s az itt szerzett csillagászati ismereteknél fogva figyelmét nem kerülhette el, hogy a római év már 67 nappal megelőzte a fordulatit. Ugyanis a rómaiknál 752—717-ig Kr. e. Romulus 360 napból álló éve használtatott időmértékűi. 717-től pedig Numa rendeletére tartatott

két közönséges év 355 nappal = 710 n. egy szökő év 377 nappal — 377 n.

egy szökő'év 378 nappal = 378 n.

a négy év együtt x=: 1465 n.

•) Időszámításuknál csak 365 napos óvet fogadtak el. Ily óv állott 12 hónapból, minden hónapra 30 napot számítva, mihez pótlékképen 5 nap csatoltatott. Csak a 30-ik evben Kr. sz. e. fogadtatott el a 365 napból álló aegyptomi császár vag\ alexandriai év, mely azonban teljes ér- Vényre csak a harmadik század Végével Kr. sz. u. juthatott.