Zempléni Népujság, 1948 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1948-01-25 / 4. szám

4 Zempléni Képújság 1948. január 25. Megnyilí £& kapu amelyen keresztül parasztságunk fokozott termeléssel fómódba lép A konferencia második napján Csathó József elvtárs, az MKP sátoraljaújhelyi tit­kára elnökölt. Vincze András elvtárs, a monoki pártszer­vezet elnöke javaslatot ter­jesztett be a megyei nagy­választmány megválasztásá­hoz szükséges jelölőbizott­ságról. Juhász Istvánné a szavazatszedőbizottság tag­jainak kijelölésére tett javas­latot. A konferencia mind­kettőt egyhangúlag elfogadta. Felállva helyéről, mindenki zúgó tapsviharral és szűnni nem akaró éljenzéssel ünnepli a zempléni kommunisták szeretett vezetőjét, A ez él elvtársat aki a szónoki emel­vényre lép és megkezdi szer­vezeti beszámolóját: Tiszteit Konferencia, tisz­telt Elvtársak! — Ha a két év előtti kon­ferenciára gondolunk, meg­állapíthatjuk, hogy ugrássze­rű emelkedést láthatunk azóta megyénk életében. Komoly, nagy munkát végeztünk és ezek a harcok összeforrasz­tották, megedzették a zernp léni kommunistákat. Most ismét uj, nagy feladatok előtt jöltünk össze, — a várme­gye minden pártszervezeté­nek küldöttei, hallgatói, hogy megfanácskozzuk, hogyan índunk segíteni magunkon, családunkon, népünkön. Munkánkat népünk szereiete kíséri — Amikor forró szeretettel köszöntöm az alviáraakat a a megyei bizottság nevében meg kell mondanom, legye­nek büszkék arra, hogy mun­kájukat népünk szeretete ki­séri és legyenek büszkék arra, hogy pártunk Központi Vezetősége és a mi bölcs vezérünk Rákosi Mátyás elv­társ, (hatalmas taps, a kon­ferencia felállva ünnepli Rá­kosi Mátyást) a legutolsó országos értekezleten kiemel­te a zempléni kommunisták jő munkáját. Ez az elismerés arra kötelez bennünket, hogy számvetést csináljunk eddigi munkánkról és meghatároz­zuk további feladatainkat. Zemplén legjobb, áldozatkész kommunistái Ezután visszapillantást nyúj­tott Aczél elvtárs az elmúlt években tartott megyei kon­ferenciákra, azokra az időkre amikor még a koalíción be­lül, elsősorban a Kisgazda pártban a Dubay, Vándor, Bodnár-féle uszitók igyekez­tek félrevezetni népünket és rágalmazták pártunkat, aka­dályozták építő munkánkat. Mi megmutattuk, hogy a dolgozó magyarok pártja va­gyunk és mozgósítottuk a megye legjobb fiait, a megye legjobb kommunistáit, akik áldozatkészen dolgoztak né­pünkért. Ennek a munkának olyan áldozatkész tagjai vol­tak, mint Krisztián Dezső elvtárs, akiről elmondhatjuk, I hogy pártunk hősi halottja- 1 (A konferencia egy per­ces néma felállással adó­zik Krisztián elvtárs emlé­kének.) Olyanok mint Répási elviárs, aki tudta, hogy 8 gyermekéért küzd, amikor éjjel- nappal dol­gozott a választások előtt a községekben, mint Monokról Vincze elviárs, Kossuth, Erdei Barna, Fext, Orosz, Rendes, Bányász elvtársak, Sirota elvtárs, aki féllábával Tokaj­ból Ricsére kerékpározott, hogy egy hadirokkant gyűlést megtartson. Varga Bertalan­ná, Szücsné, Usztáné, Ju­hászáé és a többiek, akik hősiesen küzdöttek a mi nagy Kommunista Pártunkért. A gyorsvonat a magyar nép ... — A mi eredményeinket ez­zel a munkával, felvilágosí­tással, becsületes példaadás­sal és nem hazug ígéretekkel értük el a választásokon. Csak néhány példát említek meg: Háromhután 1945-ben 29, most 90 és fél százalé­kot (nagy taps), Monokon, Kossuth szülőfaluiéban 13 és fél százalékról 72 3 emel­kedtünk (nagy taps), Bod- rogolasziban 45-ben 10, most 65,Taktaharkányban 12, most 65 százalékot kaptunk. Alsó- bereckiben 57, Ondón 56, Megya8zón 46, Vámosujfalun 46, Karcsán 45, Szerencsen 44 százalékos győzelmet arattunk (taps). Taktaszadán 45-ben 6 an, most 195-en, 33-szor annyian, Rátkán 5 helyett 133 an szavaztak ránk. Volt néhány olyan köz­ség is, ahol nem voltak jók a választási eredmények, a helybeli vezetőség helytelen munkája miatt. De a válasz­tások bebizonyították, hogy nem lehet népünk elmara­dottságát többé kihasználni. Bevált Dubay ur jóslata, az ökröt elgázolta gyorsvonat, de a gyorsvonat mi magyar dolgozók, magyar kommu­nisták voltunk és az ökrök azok, akik a túloldalon vol­tak az urak, a nép ellenségei (derültség, taps). Visszavertük a reakció támadásait — Jót tanították az elvtársak j tot Zemplénben első párttá, a népet, igy tették 31 9 szá- legnagyobb párttá és ezzel zalékkal a Kommunista Pár- 1 végrehajtottuk 1947 es kon­ferenciáknak azt a határoza­tát, hogy előre Békés—Csa nád—Csongrád a Viharsarok népe mellé! (hosszantartó taps.) A továbbiakban a válasz­letkeltéssel akarták az őszi szántási munkát akadályozni. Ahol jó kommunista elvtársak voltak — mondotta — ott azonnal visszaverték, kinevet­ted k a reakciós tárnádé­Aczél György elvtárs beszél a küldöttekhez tások után megindítóit reak­ciós támadásról beszélt Aczél elvtárs, amikor a falvakban lévő levitézlett földbirtoko­sok, horthysta katonatisztek háborús rémhírekkel, rémfi­sokat. A Megyei Bizottság 107 gyűlést tartott október- novemberben, ezeken taní­tottuk és világosítottuk fel népünket. Még szorosabbra fűzzük a munkásegységet Annak a hősies munká­nak, amit az elmúlt konfe­rencia ófa végeztek az elv­társak, a választási győzelem után megmutatkoznak az eredményei. Ma már más pártunk viszonya a többi pártokhoz, mint az elmúlt évben. A munkásegység Zemplénben is halad előre, bár a szociáldemokrata jobb­oldal Ujheíyen, Palakon, To­kajban és Szerencsen komoly nehézségeket okoz. Testvér­pártunk azóta került közelebb hozzánk, hogy egy pár be­furakodott fasisztát kiteltek pártjukból, olyat, mint a sze­rencsi Gergely tanítót és azóta amióta Bondor József megyei titkár elvtársunk, aki becsü­letes baloldali szocialista, vezeti a pártot, örülünk, hogy a zempléni szociálde­mokraták elsőnek csatlakoz­tak pártjuk budapesti végre­hajtó bizottságának baloldali döntéseihez. Mi is rajta leszünk, hogy még szorosabbá tegyük a viszonyt pártunk és a bal­oldali szociáldemokrata • elvtársak között. (Nagy taps, éljen a munkás­egység !) Elfogjuk íávolííani a nép ellenségeit a zempléni falvakból! A Nemzeti Parasztpárt úgy megyei, mint falusi viszony­latban becsületesen, jól dol­gozik. Ennek tudható be, hogy a választásokon gya­rapodást értek el. A kisgaz­dapárti parasztok szeme is felnyílt és örömmel üdvözöl­jük, hogy a legutóbbi tiszt- ujjitáson Dubay urat még a megyei választmányból is kibuktatták, maguk, a kis­gazdapárti parasztok. Remél­jük, a jobboldaliakat, a pfeifferistákat, a Kisgazdapárt községi szervezetei is kiszo­rítják soraikból. A megyei törvényhatóság legutóbb egy­hangúlag úgy döntött, hogy felirattal fordult a belügymi­niszterhez, hogy a pfeifferis­tákat ne csak a képviselő- házból, hanem a községi képviseiőtestüietekből is ki kell tenni. A pfeifferistákat a parlamentből ki dobtuk, de mindenünnen ki fogjuk tenni a szűrüket. Azoknak azonban, akiket félrevezettek, meg kell nyitni az utat fe­lénk, a magyar, demokrácia felé. Ami a Barankovics- pártot illeti, ez a párt népünk vallásos érzésével visszaélve, a népet becsapva került be a parlamentbe. (Zugás). A nép azóta már ez! észrevette. Végrehajtottuk tavalyi határozatunkat! Továbbiakban a Függet­lenségi Front fontosságáról beszélt Aczél elviárs. Példa­képpen említette meg Zemp- lénagárdot, ahol az MKP vezetésével megalakították a Függetlenségi Frontot és el­határozták, hogy a jobboldali elemeket kiteszik a demo­kratikus pártokból. — Megállapíthatjuk, hogy Zemplénben végrehajtottuk pártunk kongresszusának és tavalyi konferenciánk határo­zatát, mely igy szó!: ki a nép ellenségeivel a koalíció­ból. (É'jen, nagy taps.) Aczél elvtárs ezután köz­igazgatásunk fejlődéséről be­szélt, külön kiemelte demo­kratikus határvadászaink és rendőrségünk munkáját, Pár­tunk egyik régi, becsületes, jő harcosát, Gyuska elvtár­sat most küldtük a honvédség- beineveíőtisztnek - mondotta majd ismertette azokat az eredményeket, amelyeket a közigazgatás terén elértünk. A közigazgatásban dolgozók is rájönnek arra — mondotta, hogy nem a nép van őértük, hanem ők vannak a dolgozó népért. Ezt biztosítja szá­munkra a kommunista pa rasztfőispán, Úszta elvtársunk (nagy taps). Persze itt is vannak még hibák. Olt van még mindig a helyén a ré­szeges, népelienes bodrog- halmi Márton jegyző, az erdőhorváti jegyző, aki min- dent felhasznál a kommunis­ták, a nép ellen. Megmond - juk, hogy pártunkban is van­nak olyan jegyzők, akik vagy megváltoznak, vagy nem lesz többé helyük sorainkban. Ilyen a iácai jegyző, ?ki nem viseli szivén a tanya népének ügyét és eltűri, hogy egyik községben egy fasiszta le­gyen a bíró. Vannak azonban jegyzőelvtársak, akik jó mun­kát végeztek, igy a ricsei Palkó elviárs, Csendes és Kántor elvtársak Tolcsván. (taps.) Matyasovseky karosai jegyző elvtárs aki rájött, hogy népünk érdekeit képviseli, ha a pártnak dolgozik. A bíróságról szólva Aczél elvtárs kijelentette, hogy az nem a néj pajzsa, hanem a feketézők kardja. Ha egy szegény asszony két fillérrel drágábban áru*, azt megbün­teti, de a feketézők, csem­pészek szabadlábra kerülnek. — Mi öntudatos, büszke dolgozókat akarunk nevelni gyermekemből, ezért nem vagyunk megelégedve a köz­oktatással sem. A tanítók egyrésze még mindig fél belepni 3 pártunkba, fé! az egyházi hatóságoktól, vagy a tanfelügyelőtől. Megmond­juk, hogy Zemplénben ala­posabban belefogunk nézni a tanfelügyelő ur munkájába és ha a tanfelügyelő ur nem szereti a demokráciát, a de­mokrácia sem fogja szeretni őt és félrefogja állítani (taps). — A tanítókat érdekük hoz­zánk köti és remélem jövőévi konferenciánkon már el­mondhatjuk, hogy a tanítóság többsége a mi pártunkba, az MKP-ba tartozik,

Next

/
Thumbnails
Contents