Zempléni Népujság, 1947 (3. évfolyam, 1-54. szám)

1947-05-01 / 18. szám

ZEMPLÉNI Ünnepi szám €J oldal III. ÉVFOLYAM 18. SZÁM. Ára: 40 fillér Éljen a harmadik szabad május elseje! SÁTORALJAÚJHELY, 1947 MÄJUS 1. A, magyar május elsejére Irta: Rákosi Mátyás A felszabadulás óta a har­madik május elsejét ünnepli a magyar dolgozó nép. Azért mondjuk, hogy a magyar dolgozó nép, mert a május l-e már régen kinőtt az ipari munkásság keretéből, ahonnan majdnem hat év tizede haladó útjára eündult. Május 1-ét nemcsak a gyárak, üzemek és bányák dolgozói tekintik saját ünnepüknek, de a demokratikus parasztok, a haladó értelmiség, a kis­iparosok, a kiskereskedők és mindazok, akik szorgalmas, óntudatos munkájukkal hoz zájáiultak hazánk újjáépíté­séhez és fiatal demokráciánk megerősödéséhez. Ha visszatekintünk az el múlt két május 1-ére, szám bave8szük azt a haladást, amit nemzetünk ez idő alatt gazdasági és politikai téren megtett, úgy büszkén álla­píthatjuk meg, hogy nem végeztünk rossz munkát. A fasiszta rablóháboru okozta pusztulásból gazdaságilag oly gyorsan állítottuk talpra népünket, ‘hogy joggal ki érdemeltük a világ elismerő sét. Politikai téren sem vé­geztünk rossz munkát. Min­den reményünk megvan arra, hogy a háború szörnyű pusztítása után önerőnkből is fel tudjuk építeni a dől gozó emberek boldog, vi­rágzó, "erős Magyarországát. Nem kell ehhez más, mint biztosítani a nyugodt, békés, rendszeres munka lehető­ségeit. Ha ezt megteremtjük, a többit elvégzi a magyar ipari munkás szaktudása és áldozatkészsége, a magyar paraszt szorgalma és a föld iránt érzett szeretele, a ma­gyar értelmiség, azok a tényezők, amelyek az elmúlt két esztendő folyamán az újjáépítés terén annyi csodát müveitek. De éppen a béke, a nyu­galom, a rend körül van hiba. Hiába akarnak a ma­gyar dolgozók békét és nyu­galmat, hogy gátak és kor­látok nélkül szenteljék te remtő erejüket hazánk újjá­születésének szolgálatába: a régi úri rend hivei egész mást akarnak. Nekik nem kell a nyugodt, teremtő munka. Nekik nem kell a falu és város dolgozó népé­nek felvirágzása, ha azt a demokrácia adja. A magyar reakció minden eszközt meg fog ragadni arra, hogy za varja a demokrácia építő munkáját, hogy nyugtalan­ságot keltsen, hogy egymás ellen uszítsa a dolgozó ré tegeket. Ezt mutatja az ösz- szeesküvők működése. Min den tettüket, minden lépésü­ket a magyar demokrácia elleni gyűlölet vezette. Leg­többen gyűlölik a földosztást, mert ez húzta ki a gazda­sági alapot a régi úri rend alól és ez adta meg az yaT berhez méltó élet lehető­ségeit az eddig elnyomott, kisemmizett hárommillió kol­dusnak. Az összeesküvők tajtékzó dühe nemcsak a iöldosztás, de az öntudatossá /vUt, a politikai porondra f IkH! Parasztság ellen is | Súlyoshibtt/olna azt hinni, ■ hogy az ^ifzeegküvők fel­fedezésével és törvény elé állításával már megvertük a reakciót. A magyar dolgozó nép ellenségei nem adják fel egykönnyen a harcot. Min­den vereség után újra támad­nak és nincs az az eszköz, amit meg ne ragadnának. Ezt látjuk most, amikor a magyar dolgozó nép s első­sorban Pártunk, a Magyar Kommunista Párt hároméves tervet dolgozott ki, hogy be­gyógyítsa a háború ütötte sebeket és a mostaninak legalább kétszeresére emelje a munkások, a parasztok, az értelmiség életszínvonalát. Még jóformán meg sem száradt a tinta ezen a terven, máris kezdődik ellene ajfon- dorlat, a fúrás. A reakció nem akarja, hogy begyógyul­janak a háború ütötte sebek, A régi, úri rend híveinek nem kell a magyar dolgozó nép életszínvonalának javu­lása, a több kenyér, a jobb ruha, a kulturáltabb élet, ha azt a demokrácia adja. A reakció erőt merít abból, hogy külföldön is vannak szövetségesei. Sötét imperi­alisták, akik a saját orszá­gukban is gyűlölettel nézik a demokráciát, a nép ural* mát, s akik világszerte meg­próbálják, hogy bátorítsák a haladás ellenségeit. Ezek szítják a népek közötti gyűlö­letet, uszítanak a demokrácia leghatalmasabb bástyája, a fasizmust szétzúzó Szovjet­unió ellen. Erre is gondol a magyar dolgozó, amikor május 1-én lobogó zászlók­kal, vidám énekszóval száz­ezres és milliós tömegben tesz bitet a demokrácia, az emberi haladás mellett. Tuda­tában van annak, hogy a harc, amely előtte van, még nehéz és áldozatos. De tudja azt is, hogy nincs olyan erő, mely megdöntheti a magyar demokrácia egységes fejlő­dését és virágzását, amjg a munkásosztály egységes, amig a falu és a város dol­gozó népe szilárd szövetség­ben védi a demokrácia ed­digi vívmányait és vele a magyar jövendőt. Az idei május 1-e a munkásegység, a munkás- parasztszövetség demonstrációja és egyben hitvallás amellett, hogy sokat szenvedett dolgozó népünk nem engedi a régi úri rend sötét híveinek, hogy zavarják azt a nyugalmat, békét, mely döntő előfeltétele hazánk felvirágozásáhak. Minél im- pozánsabb, minél fegyelme­zettebb és öntudatosabb az idei május 1-e minden meg­nyilvánulása, annál meggyő­zőbben fog hirt adni barát­nak és ellenségnek egyaránt, hogy a magyar nép tántorit- hatatlanul halad tovább a demokrácia utján, a boldo­gulás, a virágzás és az újjá­születés felé. Május 4: Május első va«árnapjjutÍ8íte\d meleg szereíetükkel forduinairszüleikUe Édesanyát, aki nehézségekkel, gondo mekeit. A Kommunista Párt is üdvöz Iára a maga virágcsokrát: a 3 éu anya gondoktól mentesen, szabadalmié kincsét, a gyermeket. napja Köszöl ik napjára ^édesanyáké. Ezen a napon a gyermekek jg\)!ik, virágokkal ajándékozzák meg az Sete lassú felőrlésével neveli fei gyer- :ákat e napon. Leteszi az édesanyák aszta- 'aigilj lehetővé fogja tenni, hogy minden i^bwében nevelhesse mindennél drágább Felragyogott a édesanyánk napji eljött a gyermeke apraja és nagyja. összegyűltünk szépen hogy itt ünnepeljünk drága jó anyánknak örömet szerezzünk Elhoztuk hálánkat, el ígéretünket, ahol segíthetünk, ott találnak minket. ekik köszönjük 'létünk, n miértünk eseirik kezük. nk éjtszakáznak, tink fáradnak s^^ünk örökségül mWmtbb jövőt hagynak. Mo&Wbk azt kívánjuk, édes mindnyájuknak, ahány virága van Szép ImÉiarországnak, ahány csepp vize van a hűvös forrásnak, annyi áldás jussón az édes anyáknak. 9 józssfaiajopi templom Másét javította Mile János elvtéps A falujárók az iskolát hozták rendbe Az országút mellett, a kisvasút feltételes megálló jánál van József major re formátus temploma. A kis templomot körülvevő kér- tecske gondozatlan állapot­ban volt és a kerítés düle- dezett, sőt nagy része hiány­zott Szégyellem, amikor a templomba bejöttem — je­lentette ki Rácz Ferenc, a gyülekezet papja —, hogy az országút mentén fekszik a templom és ilyen elhanya­golt állapotban van. Felhívtam a gyülekezet figyelmét — folytatta —, hogy ne hagyjuk templo­munkat ilyen szégyenletes állapotban és Mile bácsi jelentkezett és felajánlotta faanyagát és a munka java­részét is ő végezte. Mile fános elvtárs, az MKP józsefmajori szerveze­tének vezetőségi tagja 1 hol­das övetszegi erdejéből ki­termelte a szükséges fát, ki­faragta és mintegy 10 méter hosszúságban megjavította a kerítést. A tiszteletes ur is segített gyalulni és segített a munkában Batta Mihály kishalászi lakos és Salánczi Béla józsefmajori lakos is. Vasárnap a tiszteletes ur a prédikációjában köszönte meg Mile elvtársnak, a pres­bitérium tagjának önzetlen segítségét. A falujárók is kintjártak vasárnap József-majorban és megjavították az Iskolát. A gyerekek aprócska padjai igen rozoga állapotban vol­tak, az asztalos az összes padokat megjavította. Voltak kint ezenkívül varrónők és cipészek is, akik sok munkát elvégeztek, egy órás, aki előtt sorba álltak a javitani való vekkerőrák és egy or­vos, aki sorba járta a falu betegjeit.

Next

/
Thumbnails
Contents