Zempléni Népújság, 1946 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1946-04-07 / 15. szám
11- évfolyam. 15. szám Áfa 50.000 pengő Sátoraljaújhely, 1946. április 7. ZEMPLÉNI SÉPBJSÁ6 DEMOKRATIKUS LAP — MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER Felszabadulásunk évfordulója A letűnt magyar világnak egyik sajátossága volt az is, hogy ünneplő világ volt. És most a mi kialakulóban levő dolgozó világunk is megáll egy napra ünnepelni, megünnepelni április 4-ét, Magyar- ország felszabadulásának egy éves évfordulóját. Egy év nagyon rövid idő egy nemzet életében. A törté nelmi távlatokhoz szokott "szem talán ily közelről nézve nem is veszi észre jelentőségét. Csak a jövő fogja megmutatni a maga teljes nagyságában, hogy nemzetünk legújabb történetében egy sincs olyan jelentőségteljes, különösen ránk kisemberekre, dolgozó emberekre olyan döntő fontosságú, mint ez a nap, április 4 e, amely megszabadított bennünket az évek óta húzódó öngyilkos háborútól, a huszonötéves nemzetvesztő Horthy ——Szálasi uralomtól, és ezen felül még és legfőképpen a négyszázéves átkozott német uralomtól. Mit is hozott hát nekünk a fel- szabadulás? Meghozta először is a békét. Az évekig tartó háborúban meggyötört népnek a békét. Az emberek hamar felejtenek. Még a legször- nyflségesebb dolgokat is elfelejtik. Emlékezzünk csak vissza a behívókra, amelyekkel elvitték leg- életerősebb fiainkat a háborúba meghalni, Voronyezs alá megfagyni. Emlékezzünk csak vissza a fülettépő sziréna-hangokra, a pincékre, óvóhelyekre. Emlékezzünk csak vissza az angol- és amerikai bombázó rajokra, melyek ott húztak el a fejünk felett ezer halállal fenyegetve, békés polgárokat, öregeket és fiatalokat, gyermekeket, asszonyokat és lányokat. Emlékezzünk csak vissza az utolsó hetekre és napokra, amikor a megvert német és nyilas bandák visszavonulva felrobbantottak hidakat, vasutakat, kifosztották a varosokat és falvakat, a bankok, városok és községek pénztárát magukkal vitték, elhajtották a jószágokat, marhákat, lovakat, de elhajtották az embereket is, levente fiainkat is. Emlékezzünk csak vissza a legutolsó napokra, mikor városunkat két tűz közé vették, repültek a bombák, ropogtak a gépfegyverek, hullottak az aknák és mi az óvóhelyeken fohászkodtunk, hogy csak lenne már vége. Hát ettől a háborútól, ezektől a háborús szörnyűségektől szabadított meg minket április 4 e, Irta: Dr OROSZ GYÖRGY És most mégis vannak olyanok, akiknek nem tetszik ez a mostani demokratikus béke, akik elvesztett nagybirtokukat, tőkéjüket, dús jö védelmüket, úri hatalmukat egy uj háborútól remélik visszanyerni, akik az angol-szovjet ellentétekkel kapcsolatban már megint háborús szereket szaglásznak. Az bizonyos, hogy vannak nézeteltérések, sőt érdekellentétek is Anglia és a Szovjetunió közt, sőt van Anglia és Amerika közt is. De aki ebből háboiura spekulál, az megint rosz- szul spekulá', épp olyan rosszul, mint mikor a németek győzelmére spekulált. A meggyötört és lerongyolódott világnak békére van szüksége. És a nagyhatalmaknak semmire a világon nincs nagyobb gondjuk, mint a béke'megőrzésére. És a békének nincs ma a világon nagyobb garanciája, mint a Szovjetunió. És a Szovjetuniónak ezen a síkon van egy nagy szövetségese, a földkerekség legnagyobb nagyhatalma: a világ dolgozó népe, amely harsányan kiállja az újra mozgolódó letűnt uraknak: Soha többé imperiálista háborút I A háborútól hát ne féljen senki. A nagyhatalmak győzelme a háborút felidéző fasizmus felett meghozta a végleges békét. De nekünk, magyaroknak még ennél is többet adott ez a nap: a függetlenséget. Két héttel ezelőtt március 19-én is évfordulója volt Magyarországnak. Évfordulója, amelynél el mulasztottu a kmegállani. Pedig a mai ünnep jelentősége akkor lenne előttünk világos, ragyogóan érthető, ha arról a másik évfordulóról, március 19 ről, a nemzeti gyász évfordulójáról is megemlékeztünk volna és ahhoz a naphoz méltóan gyászba öltözve fekete gyászlobogókkal vonultunk volna fel. Két évvel ezelőtt március 19-én bitang magyarok 25 éves bitangságuk betetézéséül kiszolgáltatták hazánkat a németeknek. Két évvel ezelőtt március 19-én Magyar* ország megszűnt önmagával rendelkező független ország lenni. Németek által megszállt vazallus ország lelt. És egy évvel később április 4 én, amikor a Szovjetunió katonái kivert-k az utolsó magyar és német bitangot, Magyarország visszanyerte függetlenségét. Milyen siralmas és szánalmas, milyen értelmetlen és esztelen a mi reakciósaink suttogó propagandája arról, hogy a Szovjetunió meg akarja szüntetni Magyarország függetlenségét, be akarja kebelezni Magyarországot, tagállamot akar csinálni belőle. Milyen értelmetlen és esztelen beszéd ez, mikor tudjuk, hogy éppen a Szovjetunió kergette ki országunkból a függetlenségünket 400 év óta veszélyeztető németeket, mikor a Szovjetunió volt az, aki legelsőnek ismerte el az összes államok közül a független Magyar- ország kormányát. A Szovjetuniónak csak egyetlenegy kívánsága és követelése van, az, hogy a körülötte élő nemzetek minden ellenséges érzület és minden ellenséges propaganda nélkül békében éljenek a szomszédságában. És ez tfermé- szetes és nagyon érthető kívánság. Nem mindegy az, hogy a szomTörténelmünk nagy ünnepe. Ragyogó napsütésben gyülekezett a város minden lakója a sportpályán, hogy az ünnep iránti tiszteletének és örömének kifejezést adjon. Az MKP kékinges, pirosnyak- kendős rendezőgárdája sürög forog, utasításokat ad, hogy a nagy tömeg pompás rendben vonuljon fel az ünnepélyre. Félliz órakor fegyelmezetten, lassú méltósággal indult el a «menet“ a Szovjet Hősi Emlékmű elé. A felvonulást az ujjongó ifjúság nyitotta meg, az elemi, a polgári, majd a gimnázium és a kereskedelmi iskola hosszú soraival. Az iskolák után a honvédség és a rendőrség diszszázadai, majd a testületek és pártok következtekA Szovjet Hősi Emlékmű elölt a város közönsége elénekelte a Himnuszt, ezután dr Orosz György elvtárs, a Nemzeti Bizottság elnöke mondotta el magasszárnyalásu beszédét. Ti szovjet hősök I akik megszabadítottátok a világot a fasizmustól, ti nemcsak a saját hazátok hősei vagytok: ti a világ dolgozói• nak is hősei vagytok. Ti szovjet hősök I a ti hazátok már fel volt szabadítva akkor, amikor idejöttetek, hogy minket is felszabadítsatok és meghaljatok a mi szabadságunkért. Ti nemcsak a szovjet hősei vagytok, ti a magyarok hőset is vagytok. És mi szédom gyermekei tűzzel játszanak, nem mindegy az, hogy a szomszédom kézigránátot szorongat a markában, vagy nem mindegy as sem. hogy a hanyag szomszédom kertjéből a hernyók átmásznak az én jól ápolt fáimra. Ennek az országnak összes demokratikus polgárai éppúgy, mint az összes demokratikus pártok egyek vagyunk abban, hogy független, demokratikus Magyarországot akarunk és mint független Magyarország jószomszédi viszonyban akarunk élni a Szovjetunióval. És hogy ez igy legyen az egyedül és kizárólag csak tőlünk függ. Nekünk magunknak és a demokratikus pártoknak kell gondoskodni arról, hogy idebent a tűzzel ne játBzon senki, hogy aki még most is kézigránátot szorongat, annak a saját markában süljön el, és hogy a reakciós hernyókat jő erős permetezéssel elpusztítsuk. Akkor lesz függetlenség, és lesz béke. kegyelettel fogjuk megőrizni emléketeket, míg csak egy szabad- 8ágszeretö magyar lesz ebben a hazában. Ti szovjet hősök! ti a mi szemünkben nem halott katonák, hanem az élő, soha többé meg nem ölhető szabadság jelképei vagytok. Ti szovjet hősök! ha a ti honfitársaitok, a Vörös Hadsereg katonái majd haza mennek tőlünk, hogy otthon a fegyver helyett békés munkájukkal szolgálják hazájukat és a világot, mi Ígérjük és fogadjuk, hogy ezen az évfordulón sohasem fog maradni emlékművetek megkoszoruzatlanul. Dr Orosz György beszédét a közönség nagy lelkesedéssel fogadta. A Nemzeti Bizottság és a pártok nevében elhelyezték a küldöttségek a koszorúkat és az ünnepség legemlékezetesebb perceiben lépett az emelvényre Qalkov őrnagy, hogy a Szovjet katonák nevében válaszoljon a Nemzeti Bizottság elnökének beszédére. Beszédében hangsúlyozta, hogy a Szovjet hősök a világ minden dolgozójának szabadságáért haltak meg. A Szovjet Hadsereg zászlajára ez a jelmondat volt felírva: Halál a fasiszta gyilkosokra. Nagy érdeklődéssel kisért beszédét a közönség gyakran szakította meg éljenzésével és amikor beszéde végén a Vörös Hadsere- (Folytatás a 4-ik oldalon) Igy ünnepelt városunk április Nn
