Népújság - Zempléni Népújság, 1945 (1. évfolyam, 15-66. szám), 1945 (1. évfolyam, 15-66. szám)
1945-08-04 / 31. szám
1945. julius 28. ZEMPLÉNI NÉPÚJSÁG 2. oldal. megindult a munka a dohánygyárban Hosszú szünet után, kedden reggel legnyiltak a munkások előtt a dohány* yár kapui. Amig az egész ország hó- apók óta az újjáépítési munka lázában olgozik, addig tóbb mint 300 dohány* yári munkás kereset és munka nélkül árta munkába kapcsolódását. A gyár 0.000.000 cigarettát bocsátót ki havonta B 300 munkáscsalád megélhetését biz- jsitotta. Végigjártuk a munkatermeket. A fa- iszta barbárság alapos rombolómunkát égzett itt is. Szétdult gépek, Összetört íunkaasztalok, eltakarítandó romok vár- ik a serény munkás kezeket. Ezekben z elhagyott termekben valaha lüktetett z élet, lázasan folyt a munka, ma kiirt ablakokon keresztel, verebek Qtöltek t tanyát, s ezeknek hangja váltotta föl z egészséges munkazajt. Sok nehézség lőtt állanak az üzem munkásai. NélkD* tehetetlen alkatrészeket kell beszerezni, épek, szijjak kellenek, rengeteg flveg- íbla, hogy zavartalan munka folyhas- on. A munkások nagy ambícióval kezének munkához, s minden remény meg an arra, hogy néhány nap múlva fel* ughatnak a gépek s az Özem munkája ;ftdes Ütemben megindul. Addig a rom- Itakaritás és leltározás előkészítő mun* ája folyik. A megnyitás reggelén az összegyDle- ezett munkások előtt a gyár igazgatója ímertette terveit, majd pártunk és a roc. dem. párt kiküldöttei üdvözölték a íunkába állókat. A szakszervezet veze tje a munkások hangját szólaltatta meg ele vannak a munkások ambícióval, mnkavággyal, dolgozni akarnak létfenn- irtásukért s a demokratikus Magyaror- tág újjáépítéséért. A munka megindul a dohánygyárban ártunk sikert kiván a dolgozóknak. (Itt említjük még meg, hogy a do- ánygyári munkásság szombaton tartja zemi bizottságának megválasztását, mely agyban hozzáfog járulni a munka ti* erének biztosításához.) Beszéljünk egy kicsit a színházról A Homokay társulat rögtön a felsza* adulás után megkezdte munkáját, ha [erény keretek között is, de küszködve technikai, anyagi és egyéb biányok- al, ma már el kell ismerni, hogy ko- ■oly munkát végeznek. Állandóan tábla házak mellett tartják előadásaikat, íely a legfőbb bizonyítéka, hogy a váza közönsége szeretetébe fogadta e irsulatot. A társulat, illetve az igazgató zerződése augusztus 6-ig szól és azt isszuk az egész város közönségének evében szólunk akkor, amikor azt a ivánságunkat fejezzük ki, hogy adjon illetőséget a város e társulatnak, szó* ikoztassa tovább az eddigi ksretek kő* ött a város közönségét és hosszabbítsa íeg a társulat részére az engedélyt, fegérdemli ezt az egész lelkes társulat, lén Homokay Pál igazgatóval és Pataky 5zsef titkárral, ki most fogja 20 éves zinészi jubileumát elérni és a társulat álájának jeléül meleg ünneplésben fog* t részesíteni. Forgalmiadé blokk *—li a** I? rt ira rs 1 Ao & IrEnuu. nem fog ehem í magyar nép Folyik a legnehezebb, de legáldottabb munka: az aratás. Hajnaltól késő estig csiklandja bőrünket a veríték. A nap éget, mintha csak nekünk volna. Munka ez kérem, fárasztó is. Keveset alszunk, álmodni sem szoktunk. Vajon gondolnak-e ránk az íróasztalok mellett néha, gondolnak-e sorsunkra, eszébe jut-e valakinek is, hogy csak valamennyire értelmet adjanak munkánknak? Közelünkben néma csend, nincs válasz, mindenki az, aki régen volt? Réveteg tekintettel keresünk a meszeségben biztatást. Te távol lakó, ugye lélekben közel vagy hozzánk. Vagy velünk is élsz, munkás vagy ott, ahol más a mező? Hát téged keresünk, nézzetek szét, de sürgősen az elhagyott vidéken. Hisz itt baj van, nagyon komoly baj. Hozzátok el a jól kifent kaszát, mi aratunk, ti irtsátok a gyomot. Erőnkből juttatunk ehhez is segítséget, őszinték vagyunk: elvtársak ? Nem veszitek észre, hogy mennyi szemét, konkoly van még erre ? I Hogy az okos vezető még mindig sorsunk intézője?! Hogy az összeköttetés milyen hatalom ? I Hogy a svábok tömegeknek parancsolnak a szép honvéd ruha alatt ? I Es a közigazgatás?! De nehezen szűnik meg a régi garnitúra, mégcsak át sem akar alakulni. Sok baj, sok probléma. Sokat és mégis keveset foglalkozunk velük. Nem szabad megijednünk a feladatoktól, ha még áldozattal is járnak azok. Az őszinteség erő a mi szánunkra. Ezzel nyerjük meg a jövőt, ezzel az időt, mely elhozza számunkra azt a napot, amelynek boldog részese mégis csak a nép lesz. Nyugodtan tekinthetsz város robotoló iparosa, bányák verejtékező munkása, becsületesen dolgozó hivatali ember a jövőben, a földmunkás érted is dolgozik, viszonzásul küld el te is munkád eredményéi, A tanya népe ma kivételesen nem gyönyörködött a felkelő nap sugarában. Eső esett éjszaka, a duzzadt homokszemekben kényelmes a járás, üditő levegő frissíti fel a tüdőt, vért. A völgyekből párát húz fel a későn ébredő nap, lehull lassan a vizcsep az ért kalászról, a sötét zöld kukoricáról. Innen-onnan kaszaverés hangja jut el hozzánk, mint harangszó hiv el az egyedüllétből beszélgetésre. Megélénkült a határ, itt-ott már markok feküsznek a tarlón. Szabadsági Elvtársaim. Szinte ünnepélyesen hangzik köszöntésemre az ismételt szó. Mit is kérdezzek? Hogy kezdjem? Miért nem autóval jött elvtársam? Mert nincs, meg aztán ilyen szorgos időkben elég egy kasza, kapa, kerülőt is látni, feleltem. (Még emlékükben él a megszokott úri látogatás.) Megérkezik a reggeli, nem töltenek fölöslegesen egy percet sem. Nem szokatlan ez az uj régitől eltérő munka ? Nem hiányoznak a .banda“ régi tagjai. Hisz a múlt éven még más földjét öntözték verítékükkel. Könnyű megszokni a jót elvtársam. Valamikor régen azon volt egyetlen óhajom, hogy pont ebből a földből szerezzek csak legalább két holdat. Teliesült a vágyam. Saját földemről Hát hogyne lennék boldog. A .banda* régi tagjait meg úgy is megtalálom, ők is boldogok, ők íb örülnek, mintha egész más világban élnénk, mint régen. Higyje el elvtársam, nem esett jól az nekünk, amikor káromkodással nógattak munkára, pedig dolgoztunk ám akkor is I Csak egy fáj nekünk, (sutto- góra fogja hangját.) Vannak itt emberek, akik irigylik tőlünk, hogy egyszer mi is földhözjutottunk. Hogy lehetne ezekkel valamit csinálni. Mi nem kívántuk az övékét. Megszokják hamarosan majd ezek is, ne fájjon az irigység, nyugtatom meg elvtársamat. További jó munkát kívánva, egy uj, keskeny darab föld végén beszélgetünk. Most is uj gazdával társalgóm. Régebbi ismerősöm, bizalmas, szívesen pihen meg a rend végén. A jövő év gondjait tárgyaljuk. Szántani kéne már a tarlót elvtárs. Na és mi az akadálya kérdem ? Nincs még kimérve pontosan a terület. A föld most jó, könnyű volna megmunkálni. Nem volna szabad kéRŐre hagyni, mert megint kevés lesz az őszi. Járom tovább ezt a szép határt. Bodrogköz Zemplén legáldottabb vidéke. Nincs parlag sehol, megmunkálva minA Magyar Kommunista Párt komoly erőfeszítéseket tesz és nem kimét áldozatokat, hogy az értelmiségi osztályt, tehát a tisztviselőt, a szellemi dolgozót felvilágosítsa, mi a teendője érdekeinek megvédésére, helyzetének jobbrafordulá Sára, hogy rádöbbentse szomorú sorsára magárahagyottságára. S az értelmiségi ploteráriatus még mindig nemtaláija az utat, amelyen a fizikai munkással vállvetve egymást támogatva haladnia kell. Nem látja, mert elfogult. Az elfogultságot az Iskolák és a régi rendszer kenyéradó gazdái rögzítették belé. Elhitte, hogy tanultsága, finomult ízlése, anyagi és kulturszükségletei által már .űr" lett, akinek erkölcsi kötelessége támogatni a felsőbb osztályok törekvéseit. Nem látja vagy nem akarja, mert igy kényelmesebb, hogy évtizedek óta, ahogy a tőke kizsákmányoló hatalma növekedett, úgy romlott az ő anyagi és ezáltal társadalmi helyzete is. Kényelemből vagy félelemből, reménységből, vagy gerinctelenségből feledteti saját magával, hogy igen gyakran reggel 8 tói, este 8 ig, sőt nem egyszer otthon éjfélekig is — éhbérért dolgozik és tűri az örökké rosszkedvű, ideges, rigolyáé főnökök szekatúráit, kiknek fő érdeme hajszolás a munkában. Pedig meg vagyok győződve, gyakran döbbennek rá, hogy vasalt ruhájukkal csak oda csapódtak az .úri" osztályhoz és hogy kopott kis polgári lakásukkal, szerény minőségű ruházatukkal, szűkös koszt jukkái mennyire távol esnek a fényes lakosztályokkal bíró, fényűző, fürdőhelyeken üdülő, luxus autókon száguldó, pántlikás szivarokat szívó, színházakban állandó páholyokat bérlő és dolgozókat kihasználó és kiszolgá'ó személyzettel körülvett .igazi áraktól" 1 Elfelejtik, hogy fizetésüket a hó elsején már évtizedek óla csak kinos latolgatásokkal tudják beosztani úgy, hogy csak a legszükségesebbre is teljék. Még a .legboldogabb" békevilágban is egy életen át kellett kuporgatni, hősiesen sok mindenről lemondani, egy-egy jobbállásu tisztviselőnek is, ha nyugdiját saját, kis két-három szobás házában akrta megérni. Nem látják be, hogy jobb jövőjükért csatasorba kell állniok a harcos, komden föld. Egy rövid erős tavasz elég volt, hogy biztosítsuk a jövő évi kenyeret. Onkénytelenül jut eszembe a régi világ úri megállapítása; „Napon érik a paraszt" a folytatásán én összehűzódom. ,(És mégis zölden hal meg." Érett ez a nép a munka legtökéletesebb harcosa. Mindenünnen fut felém egy-egy vidám hang, nem ütköznek meg, hogy hiányzik a vállamról a kasza. Fürdeni küldenek, megárt a lecsöppenő nap, nem tudják ők, hogy engem is ez edzett meg. Egy kis csoport vonja magára figyelmem Fiatalok, vidámak. Kacagva cseng a kaszán a fürge fenőkő. Közelebb megyek, Madisz ifjak, 8 pár, vezetőjükkel együtt. Egység 1 Igen ez az, de feltétlenül az lesz. Egy szegény magára- maradt özvegy szegény búzáját vágják. Mennyi öröm árad a segítésből. Talán meg kellene dicsérni vállalkozásukat? Tudom visszautasítanák szómat. Uj élet, uj biztosítékát látni amerre csak nézek. Nem illenek a tájhoz, ehhez a nagyszerű előképhez hatalmas tanyák, faluképe. Kevés a föld, még mindig vannak nincstelenek. Ös sem zúgolódnak, hanem bizakodással tekintenek jövőjük felé. Ha itt nem, de valahol ebben az országban jut még egy darab föld. Bodrogköz újjáépít. Egy nép felelőssége látszik legnehezebb munkájuk közepette is. zik ennek sürgető szükségét, de nem teszik, mert gátlásaik vannak, mert nem haladó szelleműek 1 Még mindig azt hiszik, hogy a demokrata társadalmi és gazdasági berendezkedésben nem ku- porgathatják össze vágyálmaik kertes, kis családi házacskáját, nem járhatnának tán vasalt, szép ruhában, nem tellene kulturszükségleteikre s végül mert .elvennék a vattáit*. Pedig ha tudatossá válna előttük, hogy éppen ezért folyik a nagy, — ta Ián végső — harc, hogy minden dolgozónak tisztességes, egészséges jó lakása lehessen, hogy minden munkás jobb, kulturális viszonyok közé kerüljön hogy szép, vasalt ruhákban járhasson (ha éppen kedve tartja), akkor nem fájna nekik, hogy az ország néhány száz, milliomos gyárosát, részvényesét megfosztják a dolgozók kizsákmányolásának lehetőségeitől. Munkára kényszerítik őket a közjóért, a dolgozók közösségéért, melynek ők is hasznos tagjaivá válhatnak. Akkor örömmel vennék, hogy a gyárakat, üzemeket a dolgozó társadalom javára szocializálják. Szeretném tudatukba vésni, hogy a dolgozók a demokratikus társadalomban keresetüket, munkájuk gyümölcsét, saját kényelmi és kulturszükségletükre úgy használhatják fel, ahogy az egyéni igényük megkívánja. Ebben őket senki és semmi nem gátolja, sőt elősegíti. Ezt a magántulajdont senki sem fogja bántani. Csak hasznothajtó, kizsákmányoló tőkéje nem lehet senkinek! A demokratikus társadalom sem fizikai, sem szellemi dolgozóit nem zsákmányolja ki, hanem a gazdasági viszonyaihoz képest munkájáért mindenkinek a teljes, maximális ellenértékét adja. A tisztviselő társadalom kötelessége haliadni a korszellemmel. Tanu'jon; gondolkozzon társadalmi és gazdasági helyzete filett, ismerje meg a Kommunista Párt célkitűzéseit, programmjál, s akkor rájön, hogy neki is ott a helye a Kommunista Pártban, a dolgozók között. A Kommunista Párt pedig tárva tartja kapuit a tisztviselők előtt is. A tisztviselőkön múlik, hogy meggyőződéses, hasznos, dolgozó tagjai legyenek a pártnak, a jobb, szebb és boldogabb Egynéhány szó a tisztviselő társadalomhoz
