Népújság - Zempléni Népújság, 1945 (1. évfolyam, 15-66. szám), 1945 (1. évfolyam, 15-66. szám)
1945-07-14 / 28. szám
3. oldal ^ c i»i r lü in i iNurujonvj JUI1US I'i. Szemle az újhelyi vasutasoknál Esőre hajló borús délutánon sétáltunk ki a sátoraljaújhelyi nagyállomásra, hogy szétnézzünk az újjáépítés frontján. Szerte az országban lázasan robog az újjáépítés szekere. Egymásután kelnek életre roncsaikból a vasúti kocsik, mozdonyok, vasúti sínek épületek. Kiváncsiak voltunk, vájjon itt mit csinálnak vasutas elvíársaink, ahol még csendes hallgatás borit mindent? A szakszervezet irodájába vezet első utunk. Itt Vig Ferenc és Szabó Andor elvtársak a szakszervezet elnöke és titkára fogadnak bériünkét. Éppen tanácskoznak valamin, de nem akarják elárulni kérdésünkre. — Üzemi titok — felelik. Nézzük a fáradságos és lassú munkát azzal a jóleső érzéssel, hogy az emberi akarat és találékonyság mindent legyőzve, ha mindjárt a legprimitívebb eszkö zökkel is, de épit és harcol az életért. Tovább megyünk más irányba, a felrobbantott fütőház felé. Ennek mind a négy sarkát a levegőbe repítették — magyaráz kísérőnk, Eddig sajnos, nem tud tűk rendbehozni, mert nem volt építő anyagunk Csupán egy kis részt sikerült tető alá hozni. Most azonban már megérkeztek a szükséges anyagok és ujult erővel nekilátunk a munkának. Amit még most sem kapunk, azt a saját erőnkből állítjuk elő. így például magunk gyártjuk kézierővel a szükséges szöget. Az állomás végén ott szomor- kodnak romokban a felrobbantott váltótornyok. — Ezeket is felépítjük, — világosítanak fel az elvtársak. De sajnos, ehhez nincsen még sem cementünk, sem elég téglánk. Azonban ha ezeket az anyagokat megkapjuk, azonnal hozzákezdünk a munkához. Lassan cseperegni kezd az eső. Befejezzük szemlénket és elbúcsúzunk elvtársainktól azzal a kellemes tudattal, hvgy Ujhelyben csöndben, de annál eredményesebben folyik az épitőmunka. Kis hazánknak ebben a végvárában megértette a vasutasság mire kötelezi őt az élet és sokszor talán éhezve, erejét megfeszítve építi a magyar jövőt. Beszélgetni kezdünk, munkáikról, terveikről. Elvtársaink őszintén, a mai időket megértve, nyilatkoznak. Tisztába vannak vele, hogy hogy ma a szakszervezetek feladata a munkásság érdekeinek megvédésén kivü^ az újjáépítés nagy müve és hajtó ereje, maga a szak- szervezet kell, hog.y legyen. — A vasutasok tudják, hogy nekik a romokból kell uj életre hívni az ország életének ütőerét. Azt is tudjuk, hogy saját magunknak és a népi demokráciának dolgozunk, amikor kötelességünket végezzük, mondja Vigh elvtárs. Most Szabó elvtársunk veszi át a szót és eddigi munkájukról tájékoztat bennünket: — A pályaudvar összes sínéit tönkre tették a német bitangok, úgy kellett az összes vágányokat felszedni, a megrongált síneket elfürészeíni és újra visszarakni. Eddig 10 ilyen felrobbantott vágányt és mintegy 30 váltót sikerült rendbehozni. Nagyon nehéz munka ez, mert semmiféle szükséges szerszám nem áll rendelkezésünkre. Különösen a váltók rendbehozatala nehéz, ahol milliméter pontosságra kell dolgozni, minden technikai segítség nékül. — Igyekszünk a felrobbantott mozdony- és vagon roncsokat is összeszedni —• folytatja Vig mozdonyvezető elvtárs. Sokszor a szántóföldekről kellett felszedni a robbanás ereje által odadobott mozdonyokat. Itt is e legkezdetlegesebb eszközökkel dolgozunk, mert hiszen az újhelyi állomás nem volt berendezve javításhoz. Csak annyira bírjuk igy is rendbehozni az összeszedett roncsokat, hogy Miskolcra betudjuk vontatni, ahol aztán kijavítjuk azokat. Lemegyünk az állomásra a műhely felé. A kovács és lakatos- műhely előtt hatalmas máglya fo gad bennünket kinn a szabadban. Körötte Máv. iparosok sürögnek. Vig elvtárs ad felvilágosítást: — Itt javítják meg a felrobbantott váltókat, kovácsaink és lakatosaink a szabadban raknak tüzet, abban melegítik az acélból készült hatalmas váltóhidakat és a földre fektetett vaslemezen próbálják kiegyengetni. Becsületet a földnek! A természet ismét önti az életet a bőség kosarából. A föld megaaja ajándékait. A földnek meg vannak azonban a maga igényei övéihez, mit sűrítsünk ebben az életígényben : becsületet a földnek l BecsGletet kér a föld elsősorban azoktól, akik rendelkeznek vele. Évszázadc- át kérte anélkül, hogy megkapta volna. Bitorolta a földet az uralkodó osztály, tökét teremtett belőle, eszközt a nincstelen proletárius munkaerejének kizsákmányolására. Az 1918 as idők földmi-* velésügyi minisztere első íöldosz'ó beszédében igy jelöli ki a föld megbecsülésének helyes irányvonalát: eddig a magyar föld nagyurak szeretője volt, ezután legyen a szegény emberek édesanyja. A demokratikus Magyarország emberfeletti munkával állott ebbe az irányvonalba. Néhány hónapon belül felszámolta az egészségtelen nagybirtokrendszert, s földhöz jutatta a fa'usi proletárig usl. Födosztó bizottságok éjjelt, nappalt egyétéve dolgoztak, hogy az idei föld ünnepére becsületet kapjon a magyar föld. Minden talpalatnyi földnek azok kezére kell kerülni, akik dolgozzák azt. A falusi földműves proletár szerelmese a földnek, az élele a föld. Reakciós propadanda évek során át riaszt galta a föld szerelmeseit a kommunizmus mumusával, mi kirántja talp alól a földel, s nincstelen koldustársadalmat teremt, Igen, a földet elvették, de csak I azoktól, kik élősködtek rajta, munkájú I kát nem adták belé, csak irgyen hasznát habzsolták, s átadták azoknak, akik verejtékezned a földért, s két kezük munkájával adják meg annak a becsületet. A reakció érthető, hogy nem köny- nyen nyugszik még, s hogy ne legyan teljes az öröme azoknak, kik megkapták a földet, pünkösdi királyságról suttog, elégedetlenséget szil. Kétszerezzék meg munkájukat azok, kiknek kezén nyugszik a magyar föld becsülete, s a földosztás apróbb, s nagyobb vitás kérdéseiben ha kell erős kézzel, ha lehet meggyőződéssel teremtsenek végleges megoldást. ' Becsületet kér a föld azoktól, akik kapják a magyar kenyeret. Becsületet azok számára, akik termelik azt, a munkás falusi proletáriátus számáré. A kenyér akkor lesz bőséges, olcsó, fehér, J ha mögötte egy elégedett, kulturált föld■ a ■ munkásosztály állhat, ki felmutatja azt. Több figyelmet, több felelősséget, több megértést a falu és dolgozó proletáriá- f-usa iránt! Azt mondjuk, hogy a városnak nagyobb a kultúrája. Ne várja a város a falu közelédését, vigye kultúráját, s ajándékozza meg azzal a falut. Rikító ellentét a pompás OTI paloták hátterében szégyenlősen meghúzódó szalmatetős, földes, egészségtelen kis falusi házak tömege. Kenyeret ad a falu, s ezért hősies küzdelmet folytat, joggal igényli, hogy amikor a kőműves házat épit, jusson neki is megfelelő, amikor cipőt szab a cipész, ruhát varr a szabó, ő is kapjon abból, hol igazságot mérnek és jogot osztanak, róla se felejtkezzenek el, jusson néki is békés, csendes öregkor, betegsége idéjére kapjon orvosságot. Qyermeke a falusi proletárnak is drága kincs. Ne kelljen forró napon, mezőn kínozni csecsemőjét, vagy rettegve gondolni arra, mi történik otthon, mig munkahelyén tölti egész napját, kora hajnaltól késő estig. Egyik szomszéd községünkben egy szegény asszonynak négy kicsi gyermeke égett halálra néhány évvel ezelőtt, mert a kenyér munkába szólította, gyermekeit magukra volt kénytelen hagyni. Napközi otthonokat minden faluba! Szé- gyeneltes volt a falu egészségügyi ellátása. Nem a mostani rendkívüli időkről, de a normális viszonyokról beszélek. Több száz olyan magyar község volt, hol orvos nem voll, s több száz olyan is, hol nem volt bába. Joggal panaszkodhattunk mi azért, hogy csecsemő- halandóság terén csak Chile múlott felül minket, hogy egészségtelen babona, kuruzslás, s n3gy egészségügyi sötétség ülte meg a falut? Nagyon kevés történt azért, hogy ez másként legyen, s a kenyeret termelő proletár termelőképes maradjon, Olyan vezetőket igényel a falu, kik sotsproblémáit ismeri s szívügyüknek tekintik, kik érettük szolgái nak, Nincs szüksége tovább néptipró kiskirálykákra. Több szeretelet, s löbb megbecsülést igényel a falusi proletár a kulturáltabb osztály részéről. Quny tárgya volt a „müveit“ osztálynak a falusi Qöre Qábor; menpyit vétett a falu ellen az álkultúra, s gunyoros irodalom, a művészet, ahelyett, hogy a falutermelte őstehetségeket karolta volna fel. s nem sírt fel benne a vád önmaga ellen, ki a kulturális nyomorúságért mérhetetlen felelősséget hordozott. Becsüljék meg a földet városi hivatalok, mikor annak munkás proletárjai ügyesbajos dolgaikat asztalukra viszik. A napok nagyon drágák falun, s a falusi proletár hivatalos ügyeiben napjait pazarolta el, mégsem kapta meg jogos igazságát. A magyar kenyér a földműves proletáriátus kezén születik meg. Ha kenyeret akarsz kapni, becsüld meg a földet azokon keresztül, akik dolgozzák azt? Becsületet kér a föld végül azoktól, kiknek munkás kezére bízták, a földművelő munkástól I A magyar kenyér sorsa teljesen a földmunkás proletár kezére került. Annyi és olyan kenyeret fog enni a magyar, am ;nnyit és amilyent a földmunkás termel. Lelkes munkát igényel a föld. Rekciós jelszó volt, hogy néhány év múlva csődbe kerül büszkeségünk, a földreform, mert rosszul vagy egyáltalán nem lesznek megdolgozva a kiosztott földek. A földmunkás proletá- riusnak rá kell cáfolni a reakció rosszindulatú gyanúsítására. A föld igényes. Sok munkát kíván és nem mindegy, hogyan dolgozói rajta. Rossz gazda kezén a jó föld is siralmas képet mutat, jó gazda a pusztából is paradicsomot teremt. Sokat kell tanulni annak, aki megakarja adni a földnek a becsületet. Fejlettebb mezőgazdasági kuliurát igényel a föld becsülete. Eddig elhagyták a falut azok, akikben felébredt a kullur* éhség, s városok felé tódullak. Keresse a fa'u a kultúrát, s ha megkapta, ne legyen hüteten önmagához, gyümölcsöz- lesse önmaga számára. A demokratikus Magyarország segítségére lesz a falunak abban, hogy kuKurszínvonalát felemelje Kenyeret hiába kínálnak ott, ahol nincs éhség. A falutól kulluréhséget várunk A föld és annak gyümölcse nemcsak i falué, sokaknak van az, egy egész nép közösségnek szánva. A falu munkái proletáriusának a közért hordozott fele lősséggcl kell végeznie szolgálatát. Becsületet a földnek I s a föld hálái és gazdaggá, boldoggá teszi azt, kil ezt megadják néki. A gimnáziumhoz! Az ifjúság a derék helytállásnak nen egyszer adta már példáját. Ilyen példé mutatott most a gimnázium ifjúsága ii egy tervezett felvonulással kapcsolatba! Az intézet úgyszólván minden nővén déke olt volt, de|egy másik iskola ré széről a határozott ígéretek ellenére ser ki nem volt olt. Szomorú fényt vet an a kiállásra, amit az ifjúság erőtlenség miatt nem tudott produkálni. Igazgató url önnek Igaza volt, hogy iskoláját r használják fel hézagpótlónak. De nei volt igaza akkor, amikor egyéni mulas; tások miatt és mások hanyagságáé egy szövetségről vonta le a konzekver ciákat. És legyen szabad megjegyeznem mí hogy aki ezt a felvonulást tervezte ne tehet arról, hogy munkatársai nem tu< nak megfelelni feladatuknak, sem arri hogy az ifjúság egy részének nincs köt lesség és felelősségérzete. És még azt, hogy a szóbanforgá sz vétség sem kártyázásra, sem italozás nem tanítja tagjait. Sőt ellenkezőiéi Mindezeket csak a tárgyi igazság ke véért mondottam el.
