Zempléni Kisujság, 1947. január-november (1. évfolyam, 1-49. szám)
1947-06-01 / 23. szám
I. évfolyam 23. szám. p f v Ara 50 filiér. " ^ Sátoraljaújhely, 1947. jimius 1. JyjJZ^EHD'LÉm A Fi}ögetleu[Kisgazda, FöldnHiifkás és Polgári Pórt ZeruplcnVórinegyei Szervezetének Lapja Hulljatok esőcseppek! Nemcsak a közellátás céljaira tárolt lisztkészletet, hanem a szenet, a „közellátási alapot”, a cukrot és a bort is „elttzletelte” a polgármester A malom ügy és a felfüggesztett polgármester fegyelmi ügye a rendkívüli képviselőtestületi közgyűlés előtt. — Miért huződott csaknem egy évig a vizsgálat? A „Zempléni Kis Újság“ múlt heti számában megirt cikke, mellyel a sátoraljaújhelyi hengermalomnál történt súlyos szabálytalanságokra és visszaélések sorozatára rámutatott, bombaként hatott. Csaknem a lap megjelenésével egyidőben hire kelt a városban, hogy Berényi Sándor dr. Zemplénvármegye alispánja, a hengermalom körül történt szabálytalanságokkal és visszaélésekkel kapcsolatban Dankó István Sátoraljaújhely m. város polgármesterét azonnali hatállyal felfüggesztette. Az üggyel kapcsolatban az illetékes tényezők oda nyilatkoztak, hogy még további felfüggesztések is várhatók. Az illetékes hatóságok gyors elhatározását most újabb gyors intézkedés követte Rendkívüli képviselőtestületi közgyűlést hívtak össze 1947. május hó 30.-án péntek délután 4 órára, melynek tárgysorozatán az első helyen az újhelyi hengermalom bérleti ügye, második helyen pedig Dankó István polgármester fegyelmi ügye van kitűzve. A rendkívül izgalmasnak ígérkező rendkívüli képviselőtestületi közgyűlésről, sajnos most nem számolhatunk be. mert ez egybe esik lapunk megjelenésével. A hengermalom és ezzel kapcsolatban a felfüggesztett Dankó polgármester ügyének ismertetését tovább folytatjuk. Ezek az ügyek messze kiemelkednek a megszokott hétköznapi visszaélések és szabálytalanságok sorozatából. Valóságos bűnügyi regényt kéne Írni ahhoz, hogy minden egyes részletét ismertetni tudjuk. Éppen ezért — helyszűke miatt — csak a leofnntosahh nnntnk ismertetésére térhetünk rá. Néhány napja csak, hogy vidéken jártunk. Három csizmás kisgazda képviselővel. A gazdakörben egy marokra való, tövestül kihúzott zöld búzát tettek az- asztalra. A buzaszálak gyökere madz8gszerüen bojtosra aszalódon. Néztük az embereket s ezekre a naptót, széltől cserépszinüre edzett, nyilt arcokra mintha egyetlen óriási gondolatfátyol sötétedett volna másodpercek alatt. Különös,‘fájó aggodalommal teli tűzben izottak a tekintetek s csend volt, szörnyű dermesztő csend, olyan, hogy hallani lehetett volna talán a légy zümmögését is. Akkor megszólalt az asztal túlsó sarkán egy fátyolos, nehéz hang: „Ha nem lesz eső, mi lesz velünk Úristen?“ Fáradt, barázdajárásban, kaszálásban kevésszavuvá komorodott magyar ember, fakó hangú, színtelen szavai voltak ezek s mégis úgy hangzottak, mint valami egeket ostromló erővei feltörő sikoltás. Mi lesz, ha nem kapunk esőt? 0, mert agyalhatnak ki mifelénk bölcs nemzelgazdászok íróasztalok melleit tetszetős gazdasági terveket a magyar életszínvonal emelésére, de a föld fia: a paraszt, minden egyetemi tudomány hiányába, közgazdasági iskolázás nélkül is tud életre-halálra szóló bizonyossággal egyet. Ha beüt az aszály réme, nincs kenyér s megáll, kátyúba esik az élet motorja ebben a hazában, ahol az egész állami lét az ország agrár- mivoltára alapozódik. A barázdák, a dűlők, a határ népe reggelente egyre felhősebbé váló homlokká', egyre töprengőbb, tehetetlenebb vergődéssel méregette azóta is az ég alját, ahol szinte reá fenyegetett köröskörül a makulátlan felhőtlen tiszta kék látóhatár... Körülötte perzselő erejű napfényt vertek vissza a szürkére száradt rögök, lábai előtt pedig kezdtek sárgára fakulni az Udezöldnek indult vetések... A magyar paraszt pedig állt, állt a határban, ernyedten, mellre esett fejjel, tehetetlenül, lecsüggesztett karokkal. Szemei pedig látták talán az őszt, a telet, ahol a városi lakások s tanyák szobájának asztaláról egyaránt hiányzik majd a magyarság életkalóriája: a kenyér. Sorsvert, tépázott a mi fajtánk is. Kettő maradt meg a nagy földrengésből a számára: a munka és a fohászkodás. És a sok fáradt, reménytelenségtől cserepesre száradt szájról az Alföld, a Dunántúl, a Felvidék mesgyéi széléről felszálló ima szállott, szállott felfelé. És megnyíltak az Egek csatornái... Két, három napja már, ha nem is órákon át zuhogó záporban, mint Dankó polgármester felfüggesztésével kapcsolatban meg kell állapitanunk, hogy a felfüggesztett polgármester nem csak a malom ügyeiben követett el súlyos szabálytalanságokat és visszaéléseket, hanem a város egyéb ügyeiben is. A tengeri kígyóként mutatkozó szabálytalanságok sorozatát öt vádpontban foglaljuk össze: Á közellátás céljaira tárolt lisztkészletek hiánya, illetve annak más üzleti célokra való felhasználása. Az összes vádpontok közül a legsúlyosabban esik latba a közellátás céljaira tárolt lisztkészletek eltűnése, illetve azoknak más célokra való fel- használása. Mint előbbi számunkban már részletesen megírtuk a közellátás céljaira szolgáló lisztkészletből, 3916 kg. finomliszt és 41.776 kg kenyérahogy szeretnénk, de a maga bölcs jóságával permetezi az Ur Isten áldott keze a repedezett, likkadtra szitt, hőségbe ájult rögöket. Megiocsolja a kókadt vetéssorok szálait, leviszi a szálakon keresztül az élet nedvét a göröngyök közzé, hogy újra sudárrá feszüljenek a gabona szálak, hogy szökve, izmosodva törjenek fel a magasba. Akit az Ur szeret, megpróbálja, így mondja az írás s mikor az eső permetezve veri a városok aszfaltját, kövezetét, a mezők vetéseit, úgy érezzük, szivünkben valami felismeréssel Az eredeti rendeltetéstől elvont szén különös útja és annak még különösebb eltűnése. A „közellátási alap" cukrositása, a cukor különös eredete és annak még különösebb eltűnése. A rekompenzációs borűgylet, autó vásárlás és az elszámolatlan dollárok. A megindított vizsgálat ügye, amely közel egy év alatt sem tudott felmutatni pozitív eredményt. liszt hiány mutatkozik. A hiányzó liszten egyrészt olajütőt, másrészt valutát, majd azon szürőszitát vásároltak. A legsúlyosabb ez esetben az a tény, hogy mindezt a stabilizáció életbelépésekor, a forint megszületésének első hónapjában tették. Hogy az olajütőn és szitán kívül még milyen utateli, boldog, hálás ujjongással, hogy az Isién mégis szereli ezt a népei. Mert most is megpróbálta, s íme, most a psóba után zuhogtatja rá kövér esőcseppek alakjában jósága áldását ... A magyar paraszt nem egyedül nézi a boidog felszabadultság érzésével a hulló esőt. A városban, a gyárakban, az iroda asztal, a műhely padjai mellett ugyanúgy mindenki várta az esőt, mert ez jelentette, hogy tudunk-e* itt tovább élni s romjaiból építeni egy eddig annyira boldogtalan sorsú országban. kát tett meg a liszt, arra a legjellemzőbb, Varhola József volt malmi gépkocsivezető elbeszélése. Ebből megtudjuk, hogy a malomból rendszeresen szállították a lisztet a vidékre, Budapestre, különböző címekre, de hogy miért, azt csak a polgármester tudná megmondani. A szállítás akkor kezdődött meg, amikor a polgármester autóvásárlását, — amelyre a későbbiek folyamán rátérnek — lebonyolította. A gépkoesi már az első utján, mely Budapestre vezetett 16 q lísz tett vitt magával. Ebből a lisztből 2 q nullás lisztért autógumit vásároltak Miskolcon, a többit felvitték Budapestre. Itt egy Kommet nevű egyénnek 3 q-át, egy Ambrózi nevű egyénnek I q-át, a Magyar Pamutiparnak 9 q-a lisztet adtak le, mig a fenn maradó 1 q lisztet a kocsin lévők között osztották szét. A liszt főleg 0-ás liszt volt. Érdekes, hogy ebben az időben Dankó polgármester is Pesten tartózkodott. folytatái a 2. eldalon. Kinézünk az ablakon. A párkány bádogját pattogva veri az eső. Nézzük s a szeműnkkel, a kezünkkel, külön meg szeretnénk simogatni minden egyes esőcseppet. Hulljatok, záporozzatok erre a vergődő, vajúdó magyar földre. Hozzátok meg az élet a nép jövője, ereje kulcsát: a kenyeret. A betevő falatot, amiből erőre kapva, talán annyi vélek, felelősség után mégis sikerül nekünk, a mások bűneiért vezeklőknek itt megteremte, nőnk egy emberibb, boldogabb, szebb Magyarországot. Stabilizáció és a feketézés Öt „vöd"-pont
