Zempléni Kisujság, 1947. január-november (1. évfolyam, 1-49. szám)

1947-03-23 / 13. szám

Március IS üni&epségfei ságának, főliétlen szinte, a fana- íiataljaínak is kell hogy uj —1848 tizmusig hatványozódó haza és . márciusához méltó — életcélt szabadságszeretetéf. biztosítson. Iít valóban a szellem ját- Bokor Pál szólta a főszerepet, mely a ma — 1848 március idusának év­fordulóján minden magyarnak szivéből a legőszíntébb hála tört fői azok iránt, akik a legnagyobb érteküknek; életűk­nek kockáztatásával küzdöttek már egy évszázaddal ezelőtt is elnyomott népünk fölszabadu­lásáért. Ezen a napon a ma­gyar nép ünnepelni akart, hitet akart tenni amellett, hogy azok kik a nemzet szabadsá­gáért küzdöttek, a ma már leg­erősebb társadalmi rétegnek; a népnek szivében örökké élni fognak s onnan dicső nevüket nem törölheti le a történelem­nek bármilyen vihara sem Sátoraljaújhelynek az ünnep­lésre különösképpen joga volt, hiszen e város falai közzül indult el Kossuth Lajosnak az első magyar köztársaság kor­mányzójának pályafutása. — És városunk népe ünnepelt. Március 15-én délelőtt 11 órakor a Kossuth szobornál emlékezett meg Sátoraljaújhely összes társadalmi rétege 1848 március 15-éröi és . hódolt emlékének. — Az ünnepély elején a dohánygyári zenekar a Himnuszt internálta, majd dr. Bisztray László városi fő­ügyész tartott őnnepí beszédet. Szavai feltárták a nép igazi érzelmeit akkor, mikor a követ­kezőket mondotta: Száz évvel ezelőtt e megyeházának termei­ben hirdette Kossuth Lajos a szabadság eszméit. S hogy a magyar nemzet száz év óta csak most vívhatta ki szabad­ságát annak tudható be, hogy sohasem voltunk egy akaraton, mindig széthúzások gyengítet­ték a nemzet erejét és ezért volt lehetséges az is, hogy a germán őrület hazánkat kétszer sodorhatta vesztes háborúba és ezáltal a tönk szélére. — A továbbiakban utat jelölt meg a nemzet számára, melyen nem a széthúzás hanem az együvé tartozás érzelmei kell, hozy elíöltsék az emberi sziveket. Általános tetszést és nagy helyeslést keltő szavai után Solymári Ferenc szavalta el igen megkapóan a „Nemzeti dalt.“ Majd Czinke Ferenc olvasta fel a „48-as Ifjúsági Bizottság“ kiáltványát és Kenye­res József adta elő a „XIX század költőihez“ című Petőfi verset mély átérzéssel. Ezekután dr. Lukáts József vm. főlevéltáros adott törté­nelmi áttekintést a szabadság- küzdelmekről. Ismertette, hogy akkori magyar ifjúság miként indult el azon az utón, melyet Kossuth, Petőfi, Táncsics és a 2 ZEMPLÉNI KIS UJSÄG. többi szabadsághős jelölt meg számára. Beszéde keretében mintegy végigvezette hallgatóit a reform események dicsősé­ges hosszú során. Lukáts József nagyértékü beszéde után Mester Mária szavalta igen szépen Sala László „Építsünk“ című versét. Majd az emlékmű megkoszorú­zására került a sor. Végül a Szózat hangjai után a közönség azzal az ön­tudatos érzéssel távozott az ünnepélyről, hogy a magyar nép e napon most mar nem csak ünnepei hanem büszkén vallhatja magáénak azokat az eszméket, melyet 1848 márci­usa hirdet minden kor szabad magyarjainak. Délután a „48-as tfjusági Bizottság“ rendezett a nap nagyságához illő ünnepélyt a Városi Mozi­ban, melyen beszédek, szava­latok és színi-jelenetek válto­gatták egymást. Örömmel észleltük, hogy ifjúságunk egyre öntudatosab- ban ragaszkodik ahhoz az esz­méhez mely egyedül van hivatva arra, hogy a nemzeti együvétartozáson keresztül, a magyarság élníakarását és fej­lődés iránti vágyát nemcsak kifejezésre juttassa hanem meg is valósítsa. Mély átérzés jelle­mezte az egész előadást, át­ragadt a nézőközönségre is és lelkes tapssal honorálta azt. Föltört az ifjúság előadásá­ból a szinte állati sóiban élő parasztság egykori színvonalá­nak jellemző képe a „Bánk ban“jelenetén keresztül. Érez­hetővé vált Dózsa Györgynek a parasztság legendás vezéré­nek az az iszonyú dílemmatíkus állapota mely nem tudta el­dönteni vájjon ielkíísmeretére hallgason-e, avagy a zsarnoki önkény parancsára. És meg- elevenült szemünk előtt Petőfi a törvények előtt, hol a bilincsek csörgésén és Petőfi­nek még a bilincsnél is erősebb szabadságba vetett hitén keresz­tül átérezhettük méltán 1848 forrongó és tüzes lelkű fiatal­ELEGÁNSAN JÁRNI? FORDULJON BIZALOMMAL PAKSY GYULA ÚRI SZABÓSÁGÁHOZ SÁTORALJAÚJHELY RÁKÓCZI-UTCA 3. SZ. A mezőgazdaság pénzügyi viszonyai • A? agrárlakosság pénzügyi hnlyzete változatlaau! nehéz, Nincs pénz a falvakban, mert nincs mit értékesíteni. Súlyosbítja a helyzetet az iparcikkek rendkívül magas ára, melyet a gazdaközönség megfizetni képtelen. A külön­böző beszolgáltatások pedig, melyeknek a múlt évi gyenge termés következ­tében sok helyen a legjobb akarat ellenére sem tudnak eleget tenni, csak fo­kozza a szegénységet, A készpénz adót is képtelenek helyenként megfizetni. A beszolgáltatások behajtásánál, a súlyos büntetésektől tartva, a gaz­daközönség inkább beadja vetőmagját és fejadagjának egy részét, csakhogy a büntetés megfizetése alól szabaduljon. A rendes hitelélet még nem indult meg. Aránylag magas kamatláb melleit nyújtanak a bankok kölcsönt, amelyet inkább azok a gazdák vesznek igénybe, akiknek igásáliatok beszerzéséről keil gondoskodni. Az eladósodás még csak kis méreteket ölt, de már kezdetét vette. A hosszú lejáratú, olcsó kamatozású kölcsönt várja a gazdaközönség, amelynek igénybevételével gazdasági üzemét termeiőképessé tudja tenni. A miskolci Földmiveiésügyi Tanács minden alkalommal tájékoztatta az illetékes kormánytényezőket a gazdák súlyos pénzügyi helyzetéről és kérte felterjesztéseiben oly intézkedések megtételét, amelyek nyomán a termelés minőségi és mennyiségi eredményei biztosíthatók. Sárospataki megafon. Kulturélet, intenzív, sőt talán kissé túl is mére • tezett kulturtevékenység folyik ezidő- szerint Sárospatakon. Nincsen hét, amely kulturális vonaton valami újat, valami meglepőt ne hozna az előadá­sok, bemutatók, színdarabok egymást érik: a széplelkek, a kultúrát, a tudo­mányt és művészetet szomjazok most valóban betelhetnek a szellemi élveze­tekkel. A közművelődésért nemcsak lelkesedő, hanem ténylegesen tény­kedő sárospatakiak — ideértve a leg­kiválóbb helyi művészeket épugy, mint a lelkes és komoly tehetségektől duz­zadó műkedvelők tisztes csoprtjait — ennyire alaposan még sohasem vették ki részüket a magasztos mun­kából. Csak a minap zajlott le a ref. fgr iskola tanácsszobájában a szemelvé­nyekkel tarkított, magasszinvonalu Shakespeare-ismertetés, valamint a polg. iskola nagytermében az élveze­tes Ady-emlékest, máris újabb „csemegéről“ gondoskodtak: március 15*én és 16-án Móricz Zsigmond „Légy jó mindhalaiig!“ c. szinmüvét adta elő a ref. főiskola egyetemes ifjúsága pompás szereposztásban, élvezetes játékkal. A sárospataki ifj. Credo már előnyösen ismert gárdája a kettős húsvéti ünnepen készül be­mutatni Farkas Imre „Az iglói diá­kok" c. hangulatos daljátékát, a ref. tanítóképzőben pedig folynak már Kovács Dezső ny. képezdei igazgató 4 felvonásra kibővített kis-opsrájának „A vajda házá-"nak próbái. Ezzel páthuzamosan sorozatos hit-, gazda­ság és természettudományi előadá­sokat tartottak úgy a ref. főiskolában, mint a kát. polgári iskola nagytermé­ben nem lankadó érdeklődés és osz­tatlan siker mellett. Kulturális vonatkozásban tehát az 1946/47. évi téli szezon Sárospatakon nem hagy maga után semmi kifogásolni valót, ellensezőleg! Bizonyos, bogy a nehezen közeledő tavasz, az egyre késő melegebb időjárás, az erejét még alig éreztető húsvéti napsugár a patakiak­nak olyan tömegét fogja a rügyfakasztó természet öiébe csalni, mely széliem» értékekkel teiitve, lelki csemegével jólakottan gondol majd vissza az el­múlt téli időszak kulturális eseményeire. Spectator, HIRDETMÉNY . Az Igazoló Bizottság tárgyalást fog tartani az alábbi igazolási ügyekben í Kocsis Ferenc, Csics Endre, Péceli János, Székely Sándor italmérők, Fo­dor István ügynök, Nagy Sándor tiszt­viselő, dr. Szentgyörgyi Kapás László tisztviselő, Halász István József v. korcs- máros, Estók János hadirokkant. A tárgyalás idejéről az igazolásra kerülő névre szóló értesítést kap. A tárgyalás helye Városháza /föld­szint Főügyészi helyiség. Felhívjuk a lakosságot, hogy aki ne­vezettek olyan magatartásáról tud, ami a magyar nép érdekeit sértette vagy sérti, szóban vagy írásban jelentse a bizottság elnökének (Ruszinkó Jenő. Kazinczy u. 26) Névtelen feljelenté­seket nem veszünk figyelembe. Sátoraljaújhely, 1947. március 19. Közalkalmazottakat Igazoló Bizottság. OlVasd „i Zempléni Kis Újságot“

Next

/
Thumbnails
Contents