Zempléni Kisujság, 1947. január-november (1. évfolyam, 1-49. szám)
1947-02-16 / 8. szám
L. évfolyam 8. szám. Ára 50 fillér. Sátoraljaújhely, 1947. február 16. ZEMPLÉNI Független Kisgazda, Földmüijkás és Polgári Párt ZemplénVármegyei Szervezetének Lapja Bl Főszerkesztő: Dr. Búza Béla Felelős szerkesztő: Dr. Dubay István EGY FONTOS FELHŐST A világsajtó orgánumait la- pozgatva olykor fel ünő, él- gondolkozásra késztető közleményekkel találkozunk. Nekünk, mai magyaroknak természetesen nem a politikai szenzációk, a világhegemonia megalapozását célzó diplomáciai húzások jelen- tik az érdekességet, hanem azok a sokszor figyelemre sem méltatott, a közeletti- harcok lázában elmellőzött megállapítások és feljegyzések, amelyek népünk boldogulása, jövendő sorsának alakulása szempontjából fontosaknak látszanak. Egy ilyen közlemény szerint Sir John Boyd Orr a nemzetközi élelmezési és mezőgazda- sági szervezet elnöke úgy nyilatkozott, hogy a világ 1949-ben a legfélelmesebb mezőgazdasági válságot fogja megérni. A számítások alapján várható példátlan bőség tönkre teheti a világot, ezért már most fel kell állítani a Világélelmezési Hivatalt, amely a javak egyenletes elosztására lesz hivatott, hogy a katasztrófa be ne következzék. A hírneves szakember szerint a mezőgazdasági termelés 1949-ben eléri maximumát s a kereslet oly csekély lesz a kínálattal szemben, hogy szédítő árzuhanásokra számit hatunk. Mi, mai magyarok, egy súlyos közélelmezési bajokkal küzdő ország polgárai, az első pillanatban arra gondolunk:ez a megjósolt „katasztrófa" túlságosan szépnek látszik ahhoz, hogy tényleges bekövetkezésében remélhessünk. De az a keserű mosolygás, amely ezt a gondolatot kiséri, csakhamar eltűnik az arcunkról, ha visszaemlékezünk a két világháború közötti időszakban átélt súlyos agrárválságra, amelynek tünetei közül elegendő felemlítenünk, hogy Északamerikában búzával fűtötték a hajógépeket, Dél- amerikában pedig a tengerbe szórták a legfinomabb minőségű kávé óriási tömegét, mialatt Kínában éhinség pusziilotta az embereket. Ugyanakkor nálunk 5—8 pengőre esett a búza métermázsánkénti ára és gazdáink oly mértékben eladósodtak, hogy csak az úgynevezett gazdavédelmi törvény akadályozta meg a mezőgazda- sági ingatlanok nagy többségének elárverezését. Helyénvalónak látszik tehát, ha a világgazdasági helyzet alakulását gazdáink állandóan komoly figyelemmel kisérik. A mezőgazda nem engedheti meg magának békevis^onyok között, hogy azoknak a növényeknek a termelésével foglalkozzék, amelyek munkája a legkevesebb és legkényelmesebb, hanem az áruk elhelyezése szempontjából szóbajöhető piacokon jelentkező keresletet kell szem előtt tartania üzemtervének összeállításánál. Ahhoz azonban, hogy mezőgazdaságunk a piacok szükségleteihez rugalmasan alkalmazkodni tudjon, alapos tájékozottság, a mezei gazdálkodás minden ágára kiterjedő szakértelem és nem utolsó sorban számottevő üzemi tőke szükséges. A sikeres munka feltételeinek biztosítása nem csak állami feladat. Az elvet, amelynek ebben a nagyfontoságu akcióban érvényesülnie kell, nézetünk szerint egy módosított közmon- dással fejezhetjük ki a legtalálóbban : Segíts magadon, az állam is megsegít. Ez azt jelenti, hogy tudni kell és dolgozni kell, nagyon szorgalmasan és lelkiismeretesen, mert vihar közeleg. Az állam szegény, a támogatáshoz, amit adhat nem fűzhetünk túlzott reményeket. Azt pedig biztosra vehetjük, hogy ez a támogatás csak azoknak juthat, akik eddig elért eredményeikkel valószinüsi- teni tudják az állami segiíség közérdekű sikerét. A megoldás tehát kétségtelenül: a szak- műveltség, a tudás, az ügyesség, a találékonyság fokozása, röviden: a magyar gazdatársadalom értelmi színvonalának emelése. Érdeke ez államnak és egyénnek egyaránt, sőt érdeke pártunknak is, hogy a magyar föidmivesnép politikai vezér- szerepét a többség jogán tuí értelmi fölénye is indokolja. Műveltséggel a szabadságért Ez a jelszó száz évvel ezelőtt indult diadalutjára Svájcból, de nagy beteljesedéséhez máig nem jutott el. Ez alatt a száz év alatt e gondolat fontossága, hol emelkedett hol pedig sülyedt és ennek következményeképpen, hol fölkarolták, hol pedig elhanyagolták, de aktualitása mindig volt és mindig lesz. Műveltség és szabagság. — Van-e ennél szebb gondolat egyáltalán? A müvei ség adja a léleknek azt a kiváltságot, hogy a világot egy magasabb szemszögből nézze. A szabadság pedig az az örökké áhítozott de mind máig el nem ért ideál, mely lehetővé teszi az egyénnek mint szellemi és anyagi lénynek fölemelkedését illetve előhaladását. E kettőnek összekapcsolása pedig volna a kapu melyen keresztül elindulhatna az agyonhajszolt emberiség a révpart és végső állomás a jobb, humanisztikusabb élet felé. — Ma még sajnos vannak akadályok melyeknek elhárítása éppen legsürgetőbb kérdéseink egyike lenne. Hiszen e két szó ott zakatól a dübörgő gyári gépek monoton zúgásában, az írógépek kattogásában, a kalapácsok koppanásában és az ekevasat huzó ökrök csendes lépéseiben. Az emberiség emelkedni akar. Az ember Ember akar lenni és nem félrevezetett játékszer melyet birtoklója bármely pillanatban felelőtlenül és balga célok szolgálatában működésbe állíthat. — Ennek eléréséhez pedig van lehetőség, csupán feléje kell nyúlni és ki kell használni az idő adta lehetőségeket. Mert ez a gondolat nem volt sohasem üres ideológia, hanem erős és energikus iránymutatás melybőikét emberöltő mint kimeríthetetlen erő rezervoából szükségeinek megfelelően ha keveset is de merített. A cél tehát nagy és vele egyenrangú a cél eléréséhez szükséges lehetőség is, ,hiszen a szociális reformok nagy része erre már is utat nyi’oft. Kétségkívül, még nagy a meghóditatlan rész is, de hiszen éppen erre kell vállalkoznunk, mert országunk csak így lehet a szabadság klasszikus hazája. Azért beszélek klasszikus szabadságról, mert mint mindennek általában úgy a szabadságnak is lehetnek téves fogalmazásai is, melyek jóhiszeműségükben talán, vagy az is lehet, hogy elérnék a tökéletes szabadságot szenvedélyeik rabjaivá lesznek, melyektől mint valódi rabok szabadulni sem képesei*. Mert a szabadság nem az ember roszabbik énjének felszabaditását hirdeti hanem éppen ellenkezőleg a jobbiknak, hiszen a jónak kihatása is következéskép csak jó lehet. S éppen itt találkozik a szabadság és a műveltség egymásrautaltsága, mert csak kellő lelki intelligenciával bíró egyén képes azt felfogni, hogy a szabadsághoz nem föltétien tartozik hozzá az, hogy az ember szenvedélyeinek zsilipjeit is megnyissa; sőt éppen ellenkezőleg balgaság mert a reá- zuduló hatalmas erő megsemmisíti jobbik énjét is.
