Zempléni Kisujság, 1947. január-november (1. évfolyam, 1-49. szám)
1947-01-26 / 5. szám
L. évfolyam 5, szám. Ára 50 fillér. / Sátoraljaújhely, 1947. január 26. ZEMPLÉNI A Független Kisgazda, Földmdrtkás és Polgári Párt ZemplénVármegyei Szervezetének Lapja Essn Főszerkesztő: Dr. Búza Béla Felelős szerkesztő: Dr. Dubay István Az összeesküvés Az első érzés, amelyet az állam rendje ellen szőtt összeesküvés váratlan hire keltett bennünk, a megdöbbenés érzése volt, — Éreztük, hogy bár az összeesküvést sikerült is csirájában elfojtani, — ennek a lelkiismeretlen merényletnek káros kihatásai sokáig nyugtalanítani fogják közéletünket, és megnehezítik, vagy legalább is meglassítják annak a társadalmi konsolidáció- nak végleges kialakulását, amely minden komoly józan és becsületes embernek legfőbb óhaja, pártkülönbségre és világnézeti szempontokra való tekintet nélkül. Azt a társadalmi rendet és azt az államalkotmányt melyet a nemzetgyűlés megalkotott, — érinthetetlennek és szentnek tartjuk. — Nemcsak azért, mert a nemzet akaratából, és ezen akaratának megfelelően létrejött alkotmányt már a demokrácia alapvető elvei szerint is mindenkinek tiszteletben kell tartania, — hanem azért is. mert ezt a társadalmi rendet és alkotmányt helyesnek, jónak, a dolgozó társadalmi rétegek érdekeivel megegyezőnek tartjuk. Ez a társadalmi rend, mely az elmúlt idők korhadt és igazságtalan rendszerével végleg szakított, — az emberek társas életének szebb, emberhez méltóbb alapelveit, elgondolásait valósította meg. Minden olyan szándék mely ezt bármilyen mértékben is visszacsinálni akarná, brutális merénylet a dolgozó társadalmi rétegek érdekei ellen. De nemcsak ezen érdekek elleni merénylet ez, hanem oktalan szembefordulás, értelmetlen és céltalan támadás a fejlődés kérlelhetetlen törvényeivel szemben is. Mert lehet arról szó, s a történelem is azt mutatja, hogy az emberek társas életének külső megjelenési formái nem egyöntetűen fejlődtek és alakultak, s ezekben láttunk visszaeséseket. — Ami azonban a társas emberi élet fejlődésének benső lényegét illeti, — ebben nincs és nem lehet visszaesés. Ezért nemcsak elvetemült minden kísérlet a fejlődés bizonyos elért fokának és mértékének a visszaszorítására, hanem oktalan is. Nem tudunk elég súlyos szavakat találni ennek az elitélésére. Általános országos szempontból arra hivatkozunk, hogy minden tárgyilagos és becsületes ember jóleső érzéssel kezdte már megálapitani, hogy aránylag milyen gyors ütemben szerzi vissza ez a rombadőlt ország az ő életfeltételeit. — Lássuk be, hogy amit élelmezés, közlekedés, sőt még ruházkodás terén is el lehetett érni, — ennek a mai kormányzat csaknem a maximumát nyújtotta. — Lássuk be, hogy a legfőb emberi jó: az egyéni szabadság terén is igen nagy mértékű volt a fejlődés. A vélemény és szólásszabadság magasabb fokon van, mint sok más országban. Legyünk tárgyilagosak és lássuk ezt be. És ime, mindezt a fejlődő jó és szabad emberi életet, a mindinkább megerősödő benső békét és nyugalmat, és a mindenki által annyira várt megbékülést, — egyszóval egy nagy betegségből labbadozó társadalmi szervezet gyógyulását veszélyeztette ez a bűnös merénylet. Lapunknak és általában a Kisgazdapártnak különös oka van arra, hogy a legélesebb hangon adjon kifejezést elitélő véleményének. Abból a sajnálatos esetből kifolyóan van ez igy, mert akadtak az összeesküvők között egyesek, — megállapíthatjuk azonban, hogy aránylag kevesen akik a párthoz tartoztak. De mint a családban egy megtévedt, vagy elzüllött családtag bűne nem szennyezheti be magát a családot, és ez nem vonható felelőségre annak a családtagnak a bűneiért, — ép igy a Kisgazdapártra sem hárulhat semmi felelősség ezen párttagjai miatt. A Kisgazdapártot nem ez az egy-két ember jelentette, hanem a választók tömegei, s az a vezetőség, amely változatlan eréllyel, szilárdsággal áll elvei mellett, s teljesiti hivatását, — elszántan arra, hogy a fiatal Köszönettel nyugtázzuk a félhivatalosan megadott választ. Idevonatkozó újságcikkünknek egyik nagyon lényeges megállapítása az volt, hogy a városi malomnak, mely szerződésnélküli bérlete a városnak, 1946. évi augusztus haváig volt egy liszt- nagykereskedó'i jogosítványa s ennek alapján, a lisztforgalom után jutalék il* lette meg, mely a mi tudomásunk szerint havonta kb. 8000 forint, a félhivatalos szerint „csak" 2400 forint volt. A malom ezért a jutalékért végezte a lisztelosztást. Vádszerüen előadtuk, hogy a Polgármester ur előterjesztésére ezen jövedelmet hajtó lisztnagykereskedői jogosítványt a várostól, illetve a malomtól megvonták s megkapta azt a Polgármester ur politikai pártjának érdekkörébe tartozó Hegyaljai Áru- és Borszövetkezet, ahoi a Polgármester ur igazgatósági tag. Előadtuk, hogy a Polgármester ur működése alatt eladósodott malomüzem, dacára, hogy tovább végzi a lisztelosztást, a havi jutalékot minden munka nélkül a Szövetkezet kapja meg. A Polgármester ur által sugalmazott A rekompenzációs Ebben az ügyben azzal tagadta meg a Polgármester ur a válaszadást, hogy ezen ügy fegyelmi tárgya igy tehát még ö sem nyilatkozhat. E kérdés kapcsán mi ugyanis azt adtuk elő, hogy egy olyan jogosítvány birtokába jutott a város, mely szerint 150 hl. bor kiszállítása ellenében 2 darab egyenként 4—4 tonnás uj teherautót behozhat s a kölönbözet valutával el kell számolnia a Magyar Nemzeti Banknak. Előadtuk, hogy ezen jogosítványt átszármaztatta a nem dicsekedő szakkörökben ismert egyik kereskedőnek, aki a bor kiszállítását elintézte, egy ócska használhatatlan 1 és fél tonnás teherautót, melyre eddig 30.000 forint lett már költve, adott ugyan a városnak, a valutával azonban még mindig nem számolt el, holott maga a város van formai kötelemben. magyar köztársaságot s az uj magyar társadalmi rendet minden bűnös kísérlet és támadás ellen megvédje. És erre meg is lesz a kellő ereje. B. B. válasz lényege az volt, hogy a város mint magasabb erkölcsi testület nem tarthatta meg e jövedelmező jogosítványt s ezért kellett a Polgármester urnák, az ellenszegülés minden megkísérlése nélkül, gondoskodnia arról, hogy el essen ettől a jövedelemtől az adósságokkal küzdő malom. Felszólalásunk kapcsán azonban kiviláglott, hogy a Polgármester ur rosz- szul tudta a jogot. Es nem kérdezett meg még olyan tudóst sem, aki esetleg hat hetes tanfolyamon tanult ilyesmit. Az történt ugyanis, hogy a város illetve a malom 1947 január 1-től kezdődően újra visszakapta jogtalanul elveit jogosítványát s a Szövetkezetnek dolgoznia kell, ha keresni akar. Mindez a Polgármester ur közreműködése nélkül történt meg. Most már csak az vár elintézésre, hogy a Szövetkezet visszaadja még a városnak azokat a jutalékokat, melyeket 1946 augusztusától decemberig felvett s melyekkel a város terhére jogtalanul gazdagodott. Módjában áll a Polgármester urnák legaláb ezt a részét az ügynek, nem bánjuk „bürokráciamentesen" intézze el. borügylet ügyében Nyilvánvaló tehát, hogy az interpellációm. lényegébenvéve egy olyan ügyre vonatkozik, amelyet az aktiv működő Polgármester urnák ezután kell még befejeznie. Nem közömbös a városra nézve ugyanis az, hogy mi fog ebben az ügyben a továbbiak folyamán történni, már pedig az aktivan működő Polgármesternek azok a cselekedetei amelyeknek szükségszerűen csak ezután kell megtörténnie, semmiképen sem lehet egy már folyamatba volt fegyelmi tárgya. A várost most már nem az ügy előzménye, hanem az a része érdekli, ami ezután kell, hogy történjen s amibe a képviselőtestületnek is kellene, hogy beleszólása legyen. Egyébként sem a büntető, sem a fegyelmi jogban nincsen olyan szabály — itt is hibás a jogiismeret — mely fisszesitetf viszontválasz a Polgármester úrhoz A városi malombérlet ügyében
