Zempléni Kisujság, 1947. január-november (1. évfolyam, 1-49. szám)
1947-01-01 / 1. szám
L. évfolyam 1. szám. Ára 50 fillér. Sátoraljaújhely, 1947. január 1. ZEMPLÉNI A Független Kisgazda, Földműiéi ás és Polgári Pórt 2 emp] én Vármegyei Szervezetének Lapja Főszerkesztő: Dr. Búza Béla Felelős szerkesztő: Dr. Dubay István 1947. Tegnap fejeztükbe az 1946. évet. Eltemettük ezt minden örömével, szenvedésével, köny- nyével és mosolyával. Elbúcsúztunk tőle. Nem sajnáljuk. Bármennyire kötelez bennünket a latin közmondás, hogy „De mortnis nihil, nisi bene“, „A halottakról semmit, csak jót“, mi bizony bevalljuk, hogy nem sajnáljuk távozását. Most pedig előttünk van az új év, életkedvtől duzzadó, fiaíaJ, barátságos vándor. Bekopogtat s állást kér tölünk. Mi befogadjuk. Hogy hová fog bennünket vezetni, azt nem tudjuk. Vájjon rózsás utakon,vagy göröngyös ösvényen, azt nem is sejtjük. Egy magaslatra értünk a mai alkalommal, ahol megpihenünk, ahol szünetet tartunk. Ilyenkor az ember visszatekint az eddig megtett útra s belefúrja tekintetét az előtte levő vidékre, de ezt teljesen elzárja, elsötétíti a ránehazedő ködtömeg, úgy, hogy nem látunk abbóí semmit. Az uj év az emberi élet ama napjaihoz tartozik, amikor az ember lelkét elfogja valami nagy, kifejezheietlen érzés, amelyben van sejtés, várás, bizonytalanság, félelem, aggodalom és remény. Az emberek tudatában vannak ennek és éppen azért ilyenkor a rendesnél nagyobb melegséggel és át- érzéssel felkeresik egymást s boldogságot kívánnak az uj esztendőre, bele akarják szugge- rální embertársaikba s egyúttal magukba is, hogy ennek az uj évnek boldogabbnak, megelé- gedetebbnek, nyugodtabbnak kell lenni, mint az elmúlt év volt. Az egyház is érzi e nap jelentőségét s éppen azért az uj év hajnalán, amikor, mint a természet hajnalán várjuk a felkelő nap első sugarát, felra- gyogtatja ezt a fénysugarat és az igazság napjának, az Ur Jézusnak nevét tűzi az uj év egére. S ezzel bátorságot, bizalmat önt az emberek szívébe, mert az emberi lélek nyugalmának nincs biztosabb alapja Jézus nevénél, amely fölér a legjobb szerencsekívánatokkai, leggazdagabb reményeinkkel, mert a bzentirás szerint „Nem adatott más név, amelyben üdvözölhessünk“. A galíciai Halastó és a Tátrai Tengerszem között egy hatalmas vaskereszt áll s azon a kővetkező figyelmeztető vers olvasható: „Hic non est plus ultra, atque non supra, nomine nisi Dei Domini“, Itt nem lehet tovább és magasabbra jutni hacsak Isten nevében nem. Ez mi nekünk is szól. Mi is a mai alkalommal egy bizonytalan ut előtt állunk, nem tudjuk, mi vár ott mireánk. De azt az utat meg kell tennünk, s jól jegyezzük meg, hogy itt nem lehet tovább és magasabbra jutni, mint az Ur Jézus nevében. Ne lépjünk tehát az uj évbe az elkeseredés fojtogató érzetével, bánkódva a múlton, és semmit sem várva a jövőtől, ne a bűnös könnyelműség nemtörődömségével, hanem Jézus nevében, s igy mindazokkal a gondolatokkal és érzésekkel, melyek e névben bennfoglaltatnak. Tehát hittel, reménynyel és szeretettel. Hittel. Nincsen kora az emberi életnek, melyben ne érezné a hit szükségét és boldogító hatását. Áldása ez a gyermekkornak, mert ez csak abban az esetben lehet remény és ígéret, gyümölcsöt ígérő virág, ha azt az Istenszeretet- böl táplálkozó napsugár éri. Az élet delelőjét szintén csak az igazi vallásosság fénye és melege teheti azzá, az élet ősze pedig egyenesen kétségbeesés lenne a hit vigasza és reménye nélkül. Azuj év homlokára is oda kell helyezni a Jézus nevében megvalósítandó hitet, mélyítettek ben él. Eötvös azt mondja, hogy a fiatalságot nem maga a fiatalság teszi azzá, hanem a remények, melyek ahhoz fűződnek. Ezt a reményt pedig alátámasztja minden ember élete és tapasztalata. Szeretettel. Ezt kell nekünk bevinni az uj esztendőbe. Jézus neve összeforrt a szeretet szavával és tényével. Már Jézus megjelenése e földön a szeretetnek volt a legfönsége- sebb megnyilatkozása. Megjelent már az Ur az O szövetségben a Sinai hegyen. De akkor felhő takarta be az a-cát. villámlás és mennydörgés kisérte megjelenését, félelem töltötte be a jelenlévők lelkét. Most pedig egy mosolygó gye:mek alakjában jelent meg, melynek nyomán öröm, mosoly és boldogság töltötte meg az emberek szivét. Egy egyházi író állítása szerint az a bethlehemi gyermek az Úristen földrehintett mosolya volt, ebben fogant meg az uj szövetség ebben talált az ember az Istenre. Ez, megnyitja minden ember szivét hogy a szeretet, a megértő, együttérző, megbocsátó szeretet áldását nyújtsa az embertestvér felé. Mi is tegyük meg ezt az uj évben. Teiiisük meg lelkünket a Szeretet, könyörület s irgalom érzéseivel, s varázsoljuk azokat gyakorlati értékekké. Sz. Erzsébetnél a legenda szerint a kenyerek váltak rózsákká, míná- lunl^a rózsák, az irgalom róz^fcfáltozzanak át kenyerekké a s^gényeket és arra szorulókat tápláló, erősítő, segítés, gyámoiitás, gondoskodás és táplálás kenyereivé. S ebben a szeretetben természetesen benne van az. amit talán a legerősebben kell hangsúlyozni, az egymást megértő félelelem- nélkülí béke gondolata. Hittel, reménnyel és szeretettel kezdjük meg és folytassuk az uj évet s akkor az boldog lesz. Ebben a reményben kívánunk kedves olvasóinknak boldog újévet! Cselényi István. MÉRLEG Irta: Nagy Miklós közoktatásügyi államtitkár. A gondos gazda minden uj esztendő küszöbén számot vet önmagával és helyzetével. Megvizsgálja: mit tudott megvalósítani kitűzött terveiből, mit mulasztott el és őszintén, keményen szembenézve az igazsággal megállapítja: mi bizonyult helyesnek, micsoda helytelennek, mert csak igy hozhatja összhangba a szükségleteket a lehetőségekkel. Itt az uj év. Illik ezt a számvetést az állam háztartásában is megcsinálni. Nyugodt lelkiismerettel állapíthatjuk meg, hogy az uj Magyarország életének hátunk mögött levő másfél esztendeje miatt nincs okunk szégyenkezni. Nemcsak relative, a viszonyokhoz és körülményekhez mérten vagy a többi háborusujtotta európai országokhoz hasonlítva, hanem abszolút mérték szerint is hatalmas munkát végzett ez a nép és ez a kormányzat. Működő alkotmányos élet. bevetett földek, szaporodó állatállomány, pontosan közlekedő vonatok, újjáépült utak és hidak, értékálló pénz, rendesen tanító iskolák, erősödő külkereskedelmi kapcsolatok, javuló külpolitikai helyzet és sok más kedvező tünet lefagadhatatlanul bizonyítja ezt. Csak a rosszindulat és rosszakarat állíthatja az ellenkezőjét. Aki Budapesten körülnéz és a vidéken szertejár és aki 1945 májusát összehasonlítja 1946. decemberével, csak a nagyarányú fej* lődésről tanuskodhatik. Pedig mennyi nehézséggel kellett ennek az erejében megfogyatkozott magyarságnak megküzdenie. Lelkiismeretlen és gonosz ember az, ellensége a haladásnak és a magyarságnak, aki ezt a valóságot le akarja tagadni, vagy el akarja kör dősitení a nemzet közvéleménye előtt. Mert erre az igazságra, ennek az igazságnak a hangoztatására nekünk nagy szükségünk van. Ebből merilhe-
