Zempléni Gazda, 1930 (10. évfolyam, 3-24. szám)
1930-07-05 / 13. szám
8. oldal. ZEMPLÉNI GAZDA 13. szám. természetesen előzőleg más helyen helyeztettem el. Minden rést rongyai papírral eltömeszeltem és az ólat igy hagytam 1—2 napig, hogy az így keletkezett gőz jól átjárja az egész helyiséget és behatoljon a legkisebb résbe. Ennek megtörténtével ki kell szellőztetni az ólat és az állatokat minden veszély nélkül betelepíthetjük. Ezen eljárást évente meg kell ismételni. Könyvismertetés. Jövedelmező baromfitenyésztés. írták: Hauszner Béla s lovag Holzinger József. A baromfibetegségekről szóló részt dr. Csontos József, a gépkeltetésről szóló részt pedig Schmidt Richárd irta Kiadta a Stádium sajtóvállalat r. t. Budapest 1929. Nyolcad- rét nagyság, 220 oldalon számos képpel, két fekete és egy színes képpel. Ára 7.50 P. A haszonbaromfitenyésztők egyre növekvő tábora károsan nélkülözte mindezideig az elméleti tudással biró és gyakorlati tapasztalatokkal is rendelkező szerzőktől származó modern szellemben megirt gyakorlati irányú baromfitenyésztési szakkönyvet. Ennek a könyvnek a megjelenésével a baromfitenyésztők közül azok, akik a baromfi- tenyésztést megélhetési jövedelemforrásul használják, értékes és a hazai irodalomban egyedülálló szakkönyvet kaptak. A könyv úgy külsőre, a rendszerező beosztása által, mint a belső tartalom tekintetében is a gondosan készülő, biztos és mindég gyakorlati szellemű tenyésztőiró közvetlenségét hordja magán. A sporttenyésztőket kielégítő és kívánalmaiknak megfelelő eddigi könyvekkel szemben szerzők a gazdasági, a jövedelmezőségre dolgozó haszonbaromfitenyésztőknek Írták könyvüket „a legjobb tudásuk szerint őszintén megírva mindent, ami fölfogásuk szerint a legcsekélyebb mértékben is előmozdítja a baromfitenyésztés jövedelmezőségét.* Gyakorlati gazdákat, kisbirtokosokat is érdeklő és nagybirtokon is eredménnyel űzhető haszon- baromfitenyésztési elveket tárgyal, a fejezetekben részletesen szólnak szerzők a haszonbaromfitenyésztés jövedelmezőségéről a kisgazdaságokban és a gyümölcsöskertekben. Alapos tanulmányok alapján íródott a különösen tartalmas és értékes takarmányozási rész, amely több fejezetben behatóan foglalkozik az okszerű és gazdaságos takarmányozással, a természetes és a különböző mesterséges takarmányokkal, az extrahált gyári hulladékanyagokkal, a csukamájolajjal, a tejjel és a különféle vitamindus tápanyagokkal. Igen értékesek és sok hasznosithatót tartalmaznak a keltetőtojásokról és a gépkeltetésről szóló fejezetek, nagyon értékes elméleti és gyakorlati tapasztalatokat ismer meg az olvasó a tenyésztés, az átöröklés és a tenyészkiválasztás nagyon szépen megirt fejezeteiből. A gazdaságos és hygiénikus építkezést számos képpel illusztrált, a hazai viszonyokat nagyon helyesen szem előtt tartó terjedelmes fejezet tárgyalja. A baromfitenyésztés üzemi költségeiről külön számításokat találunk úgy a tojástermelő, mint a vegyeshasznositásu tyúkokat tartó gazdaságok számára. E jó fejezeteknek egyedüli, de igen nagy hibája az, hogy nem ad részletes tételeket az egyes számításoknál, csak az összegezett tételek végső eredményét tünteti föl, ami által a kezdő nem tud betekinteni az üzem szükséges fölszereléseire és a költségekre, a szakember pedig csak az évi nyers mérleget látja a számadásokban. Újszerű a műben nagyon hangsúlyozott decentralizált vagyis speciálizált baromfi üzemek helyes megvitatása is. Minden tyukfajtának a tenyésztésével és mindenféle baromfitermék előállításával egyszerre nem foglalkozhatik egy baromfigazdaság sem, mert különben tönkre megy. „Aki tojástermeléssel foglalkozik, ne kacsintson a tenyésztők területére, hanem engedje át a tenyésztőknek a tenyésztéssel járó babérokat és pengőket irigylés nélkül. Sok elméleti tudás, tapasztalat, türelem, rátermettség és tőke kell ahhoz, hogy valaki mint tenyésztő reuzáljon. Ennél sokkal kevesebb rizikóval jár a kevesebb tökéletességei biró tojástermelés!“ . . . „Ne akarjunk mindent mi magunk csinálni és ne akarjuk a baromfitenyésztés összes ágazatát telepünkön megcsinálni.“ Részletesen szól a kappanozásról, annak üzemi előnyeiről, a törzsólak, nevelőházak, keltetőhelyiségek, tojóházak, takarmánykamrák, tojáspincék berendezéséről, a baromfitenyésztési eszközökről és tenyésztési fölszerelésekről. A tojás tápértékéről, eltartásáról, Dánia, Németország, az Amerikai Egyesült Államok és hazánk baromfitenyésztéséről. Fölsorolja a gazdasági tyukfajtákat, mindenkor jelezve az egyes fajták előnyös és hátrányos tulajdonságát s külön fejezetben tárgyalja, hogy milyen fajtát válasszunk tojástermelésre (itt szól a kacsákról, a ludakról, pulykákról és a gyöngytyukokról), majd pedig tojás- és hústermelésre, vegyeshaszno- nositásra. „Minden követelést, amelyet a legjobb tojóféleség számára hazai viszonyaink mérlegelésé-
