Zempléni Gazda, 1930 (10. évfolyam, 3-24. szám)
1930-05-20 / 10. szám
S. oldal. ZEMPLÉNI GAZDA 10. szám. mutatásait követnünk kell, ezt minden gazda saját jól felfogott érdeke követeli s ez hazafias kötelesség is. A Zemplénvármegyei Gazdasági Egyesület ily irányban a központi kormányzatnak mindenkor hasznos szolgálatokat tett. Például gyümölcsészeti osztálya ráirányította a m. kir. földmivelésügyi minisztérium figyelmét vármegyénk gyümölcstermelési lehetőségeire. A minisztérium e kérdés megvizsgálására tavaly Angyal Dezső, az Országos Pomológiai Bizottság elnökének vezetésével gyümölcsészeti szakbizottságot küldött ki vármegyénkbe. A bizottság öt napon át tanulmányozta gyümölcs- termő vidékeinket s kétséget kizáróan megállapította, hogy vármegyénk egész területe, de különösen a Hegyalja s a folyómenti részek kiválóan alkalmasak a legértékesebb gyümölcsnemek termelésére. A gyümölcstermelés tehát vármegyénkben nagy jőve delmet adó gazdasági ággá fejleszthető s ott, ahol ma pl. az alig értékesíthető burgonyát termeljük, aranyat érő gyümölcsösöket telepíthetünk. A bizottság egyben azt is megállapította, hogy a már meglévő gyümölcsöseink borzalmasan gondozatlan állapotban vannak. Zemplén vármegye kincsesbánya a gyümölcstermelés szempontjából, de ez a kincses- bánya csak annak nyílik meg, aki megtanulja, hogyan kell kinyitni a zárt. Tudás kell a gyümölcs- termeléshez, aminek szükségét egy amerikai közmondás igy fejezi ki: „Permetezz, vagy add meg magad!“ Ma a gyümölcsfa gondozatlan, mosdatlan, fésületlen, éhező mostohagyermekhez hasonlítható. A gazda elülteti, azután rá sem hederit. Kis borját, ha nyüves, gyógykezeli, de a gyümölcsfáját a férgek s élősködő gombák korlátlan pusztításainak szolgáltatja ki. Ez nincs rendén 1 Ezt belátták az erdőbényei gyümölcstermelő gazdák. Ők már tudják, hogy a gyümölcstermelés komoly gazdasági ág, mert nagy gyümölcsöseik vannak, amelyek szakszerű gondozás nélkül is olykor-olykor a jöjövedelmet adják nekik. Ezzel magyarázható az, hogy amikor a folyó év tavaszán dr. Mizsák József vármegyei főjegyző, a Gazdasági Egyesület gyümölcsészeti osztályának elnöke a gyümölcsfák állati és növényi kártevői ellen való védekezés tárgyában alkotandó vármegyei szabály- rendelet tárgyalására gyűlést hivott egybe, azon az erdőbényei gyümölcstermelők méltón képviseltették magukat. S amikor faiskolai és gazd. iskolai látogatás címén a községben tartózkodtam, felkértek, hogy tárgyaljuk meg a gyümölcsfaápolás gyakorlati kérdéseit, mert ők már is permetezni akarnak 1 Ez április 3-án történt. A rögtönzött értekezleten, a községházán a következők jelentek meg: dr. Asztalos Kálmán főorvos, Berencsy Béla erdész, Biró Dániel közs. írnok, Danyi József nyug. tef. lelkész, pomológus, id. Józsa István községi biró, ifj. Józsa István gazdálkodó, Kastély Miklós faiskolatulajdonos, Kottász Sándor róm. kát. tanító, faiskola kezelő, Lesznyák Róbert r. k. igazgató- tanító, dr. Nagy József plébános, Polacsek János közs. főjegyző, Petrik Péter gazdálkodó, Spisák Gyula mérnök, Zöld András intéző. Itt értékes indítványok tétettek a faápolás rendszeres megvalósítása érdekében. Különösen dr. Asztalos Kálmán és Danyi József járultak hozzá egyes kérdések tisztázásához. A többek között elhatározta az értekezlet, hogy a jóváhagyás alatt álló megyei szabály- rendelet megismertetése és a község gyümölcsfáinak pontos kimutatása, pontos kataszterbe foglalása céljából alkalmas napra a község összes gyümölcs- termelői egybehivassanak. Ezen értekezletet május negyedikére hivta egybe Polacsek János főjegyző s engem kért fel előadónak. Számszerint 72 gyümölcstermelő jelent meg. Ez a rendkívüli érdeklődés magában is már azt igazolja, hogy Erdőbényén a gyümölcstermelés kérdése nagyon fontos. Az egybegyűltek helyeselték a gyümölcsfaápolás kötelezővé tételéről szóló vármegyei szabályrendelet-tervezetet s teljes mértékben áthatva a rendszeres gyümölcsfaápolás gazdasági jelentőségéről, elhatározták, hogy gyümölcsöseiknek pontos kataszterét rövid időn belül elkészítik s hozzám, mint vármegyei faisk. felügyelőhöz eljuttatják. Amidőn mint az értekezlet előadója az ügyet e lap hasábjain ismertetem, nem mulaszthatom el a vármegye gyümölcstermelőinek nyilvánossága előtt megismételni, hogy mit értek én a községi gyümölcsfakataszter alatt, amely nélkülözhetetlen alapja minden védekezési akciónak? Értem a gyümölcsfák gyümölcsös-tulajdonosonként való pontos számbavételét. Ugyanis: a faápolás, permetezés csak akkor lesz eredményes, ha azt községenként lelkiismeretesen végrehajtjuk. Ezen akcióból egyetlenegy gazdának, de egyetlenegy gyümölcsfának sem szabad kimaradni. Nehéz feladat, de nem lehetetlen. Éppen ezt célozza a megyei szabály- rendelet a védekezés általánosan kötelező kimondásával. Ha nem igy csináljuk a védekezést, az akció kndarcot vallana, mert a permetezetlen fák kártevői életben maradnak s csakhamar ellepik a gondozott fákat is. A gyümölcsfák katasztere tehát névszerint fektetendő le. Abban feltüntetendő a tulajdonos neve, a határrész, ahol a gyümölcsös
