Zempléni Gazda, 1930 (10. évfolyam, 3-24. szám)
1930-02-05 / 3. szám
6. oldal ZEMPLÉNI GAZDA 3. szám. Gyümölcsészeti rovat. Rovatvezető : gróf Széchenyi-Wolkenstein Ernöné. Hangyákat pusztító madarak. Irta : Dr. Keller Oszkár gazd. akadémiai rendes tanár. A hangyák kártékonysága minden gazda és kertészkedő előtt ismeretes. Nem is szólva arról a kellemetlenségükről, hogy a lakásban, a falban, a faalkotórészekben meneteket készítenek és bepiszkítanak minden ételnemüt, szőlőben és kertben, főképen a gyümölcsösben kártételük különösen érezhető. A gyümölcsösökben megrágják az érett és félérett gyümölcsöt, a konyha és- virágoskeitekben, melegágyakban meglazítják a talajt a növények gyökerei mellett és elősegítik a kártékony levél- letvek szaporodását azáltal, hogy azokat édes nedveikért gondozzák, sőt nem egyszer fészkeikbe is cipelik és ott gondosan ápolják őket. Hasznos rovarevő madaraink közül különösen a zöld és szürke küllő és a nyaktekercs ellenségei a hangyáknak. A zöld küllő olajzöld tollú, homályos, alig észrevehető pettyekkel, karminvörös fejtetővel és tarkóval, csíkozott farktollakkal. Alsó teste szürkés olajzöld, a him pofatávjának közepe vörös, mig a tojóé fekete. Lábai szürkék, csőre piszkos ólomszürke, szemei fehérek. Hazánkban igen gyakori, különösen lombos, kevert erdőkben, mezőkkel, legelőkkel határos, vén, odvas fákban gazdag erdőrészeken, kertekben, gyümölcsösökben, szőlőkben, ha ilyen helyeken odvas fák gyaKoriak. Szigorúbb teleken ide-oda kóborol s némelykor ellátogat a méhesekbe is, ahol kopácsolásaival nyugtalanítja a méheket. Falánk, meglehetősen nyugtalan természetű madár, áprilisban faodvakban költ. Sokszor a földre is lemegy és ott ugrálva mozog. Nagy előszeretettel pusztítja a földön a hangyákat és azok bábjait. Hosszú, hegyes s ragadós anyaggal bevont nyelve nagy segítségére van a hangyák és azok bábjainak elpusztításánál. A Kifejlődött hangyákon kívül megeszi a hangyák bábjait is. Hosszú nyelvével összefurkálja a hangyák fészkeit s azután szedi ki azok lakóit. A hangya dombokat még télen sem kíméli, hanem felbontogatja azokat és megeszi ezek lakóit. A hangyákon kívül megeszi a földön és a legkülömbözőbb fákban található egyéb rovarságot, ezek bábját és álcáját. A fák belsejében található rovart vagy annak bábját éles, vésőalaku csőrével szedi ki. Hasznos rovarirtó munkájáért megérdemli oltalmunkat. Valamivel kisebbtestü a szürke küllő, amelynek tollai alul szürkék némi zöld árnyalattal. Feje, nyaka hamuszürke, torka világosabb szürkészöld s a hímek vörös homlokfoltja tarkója felé fekete hosszanti foltozásu s csőre töve, úgyszintén szemei között fekete sáv húzódik. Az öregek szeme rózsaszínű, mig a fiataloké vörösszürke. A csőr kékesszürke szinü, a begye feketés, lábai ólomszürkék. A tojónak a fején nincs vörös folt és háta zöldesszinü. Hazánkban ez is igen gyakori, különösen északkeleten és keleten, mig nyugaton ritkább. Télen-nyáron nálunk van s életmódja többé- kevésbbé megegyezik a zöld küllőével. Épen úgy ide-oda kóborol ez is, mint a zöldküllő s ilyenkor felkeresi a szőlőket, kerteket, gyümölcsösöket, ligetes helyeket és a községek, falvak környékén levő utmenti fákat. Hangja vékonyabb és lágyabb a zöld küllőénél. Május második felében tojik s faodvakbau található, tojásai kisebbek a zöld küllőénél. A szürke küllő is épen úgy, mint fajrokona a zöld küllő, a legkülönbözőbb káros rovaron kívül, főképen hangyákkal él és épen olyan hasznos madarunk, mint fajrokona. Nagyon gyakori madara kertjeinknek a pa' csirtanagyságu, finomtollu nyaktekercs (Junx tor- quilla L.) Tollainak főszine Szürke, sötétebb rajzolattal, torka agyagszinü keresztbefutó sötét hűl lámvonalakkal. Lábai szennyes barnássárgák, szeme sárgásbarna, csőre szaruszínű. A him és a tojó szinbelileg nem igen különbözik egymástól, a him tarkótollai azonban valamivel hosszabbak s ezeket időnkint fel tudják borzolni. Odvas, vén fákban bővelkedő kertekben, gyümölcsösökben, nagyobb parkokban fészkel. Szeptemberben délre vonul és csak áprilisban jön vissza hozzánk. Nagyobb be- járóju lyukakban, elhagyott harkályfészkekben, fali üregekben, repedésekben áprilisban költ. Repülni nem igen szeret, a földön azonban elég ügyesen mozog. Fejét folytonosan ide-oda mozgatja, nyakát csavargatja, üstökét felborzolja és ezáltal, úgyszintén vércseszerü éles hangjával a legtöbb madarat elriasztja. Tápláléka leginkább hangyákból, azok bábjaiból és más rovarokból kerül ki. A rovarokat hosszú, ragadós nyálkával bevont nyelvével szedegeti össze. Megeszi ezenkívül a különböző magvakat is. A kert- és gyümölcsösben ez is igen hasznos madár. (Növéuy- védelem.)
