Zempléni Gazda, 1930 (10. évfolyam, 3-24. szám)
1930-09-05 / 17. szám
8. oldal ZEMPLÉNI GAZDA 17. szám. dók, amelyek a beteget ideig-óráig életben tartják ugyan, de meggyógyítani nem tudják. Belátta ezt már az államhatalom is és ennek eredménye volt a dohánytermelés bevezetése. Nagy segítség már ez is, de éppen ott, ahol a legnagyobb bajok vannak, a hegyoldalakon, a kipusztult szölö-parlagokon dohányt termelni nem lehet és igy ez a birtokosság zömén megint csak nem segít. Néhány évvel ezelőtt ezen a vidéken turistáskodva, láttam a rengeteg parlagot és láttam, hogy ezeknek legnagyobb részét ellepte a vadrózsa. Akkor támadt az a gondolatom, hogy ha a vadrózsa olyan jól díszük itt, miért ne lehetne ezt nemesebb rózsára átcserélni, miért ne lehetne itt olaj-rózsát termelni ? Az olajrózsa amelyet főleg Bulgáriában, Ka- zanlik vidékén termelnek, egyáltalában nem kényes növény, a telet jól bírja, a talaj igénye nem túlságosan nagy és jói díszük mindenütt ott, ahol a szőlő megterem. Hogy bizonyos kultúrát ez is igényel, az csak természetes, hiszen kultúra nélkül semmiféle gazdasági növényt se lehet termelni, legfeljebb bogáncsot. Kultúrája azonban semmiesetre sem áll a szőlőé fölött. Ha bő termést akarunk, természetesen trágyáznunk kell, arról is kell gondoskodnunk, hogy a gaz el ne lepje, el ne vaduljon, tehát kapálni, nyesegetni kell a rózsát is. Egyéb tenni való nem igen van vele, legfeljebb még a lisztharmattól kell megóvni. Telepítése is sokkal egyszerűbb a szőlőénél, a földjét nem kell mélyen rigolozni, legfeljebb felásni egy két ásónyoinnyira. A bolgár olajrózsa díszük minden földben, de a nehéz kötött talajokon több olajat ad, mint a homokon. Németországban végeztek ezirányban kísérleteket és kiderült, hogy éppen feleannyi olajat nyertek, mint Bulgáriában. Meggyőződésem egyébként, hogy a Hegyalja vulkanikus földjében, ahol a szőlő, gyümölcs is sokkal zamatosabb, mint másutt, a rózsaolaj tartalma is magas lesz. A bolgár rózsa — rósa damascaena — egyébként egyik válfaja a r. centifoliának. Utóbbi egy régi, divatból kiment rózsafaj, erősen dupla, rózsaszín és rendkívül erős illatú rózsa, amelyet falusi kis kertekben még ma is mindenütt megtalálunk. Javarészt ott felejtett, régi, 25 — 30 éves tövek ezek, amelyekkel senki sem törődik, amelyeket senki se gondoz és amelyek azért minden tavasszal kivirulnak és telisdeteli vannak jóillatu virágokkal. Tulajdonképen ez a centifolia is olajrózsa, de a bolgár válfaj több olajat ad és igy termelése gazdaságosabb. Én szereztem is nehány ilyen bolgár rózsatövet és a múlt őszön el is ültettem azokat a Hegyalja egyik községében. És ezek a tövek, amelyeket se meg nem trágyáztunk, se semmi különös gondozásban nem részesítettünk, már az első esztendőben szépen virítottak és dacára az idei nagy hőségnek és szárazságnak, ma is üde zöldek, egészségesek. Jele ez annak, hogy az itteni kiimát bírják, sőt ugylátszik, szeretik. Magát az olajrózsa termelését és majdan az olaj értékesítését én csakis szövetkezeti utón képzelem megoldhatónak, még pedig állami támogatás és ellenőrzés mellett. A szövetkezeti alapon való termelés szükséges elsősorban azért, mert egyféle rózsát kell termelni, hogy egységes olajat nyerjünk. Van t. i. többféle olajrózsafaj, de ezek mindegyike más-más olajat is ad. Az egységes minőség pedig az értékesítésnek egyik alapfeltétele. Az állami segélyezés szempontjából is fontos a szövetkezeti forma. Mert az egészen bizonyos, hogy állami segilség nélkül az olajrózsa telepítés nem vihető keresztül. A Hegyalja birtokossága ma anyagilag annyira leromlott, hogy saját erejéből a telepítést nem tudná megcsinálni. Az államnak kell tehát ezeket a szövetkezeteket rózsatövekkel ellátnia és esetleg még némi pénzbeli segélyben részesítenie. Az olajrózsa ugyanis csak 3—4-ik évtől kezdve ad olyan termést, hogy érdemes azt feldolgozni. A töveket viszont addig is gondozni kell és igy ehez is szükség van bizonyos tőkére. Miután pedig a birtokosságnak nincs tőkéje, csakis az állam előlegezheti ezt neki. Ilyen akciókra megint csak a szövetkezeti forma a legalkalmasabb. A szövetkezet kapja a kölcsönt és a szövetkezet is fizeti azt vissza. Rendkívül fontosnak, sőt döntő fontosságúnak tartom a termelés állami ellenőrzését. Erre pedig csak a szövetkezeti forma a legalkalmasabb. Az egyes termelők ellenőrzése nehéz, sőt lehetetlen, a szövetkezeté viszont nagyon egyszerű. Alaptételem az, hogy termelni könnyű, értékesíteni nehéz. A világ rózsaolaj szükségletének túlnyomó részét ma Bulgária szolgáltatja. Ha nálunk sikerülne a rózsatermelést meghonosítani, előreláthatólag éles verseny támadna, amelyben a mi hátrányunkra szólna az, hogy egy olyan piaccal kellene konkurálnunk, amely közismert, évszázadok óta be van vezetve és kitűnő összeköttetésekkel rendelkezik. Egy ilyen piaccal csak akkor vehetjük föl eredményesen a versenyt, ha jobb minőségű árut tudunk szolgáltatni. Bulgáriában tiszta rózsaolajat nem igen produkálnak, hanem a sokkal si
