Zempléni Gazda, 1930 (10. évfolyam, 3-24. szám)

1930-08-05 / 15. szám

15. szám.

ZEMPLÉNI GAZDA

9. oldal.

egy időben csak egy tyuk mehet bele; ezt az egyet azonban biztosan megfogja és nem mielőtt megtojt volna, sem megtojás után ki nem engedi. Csapófészek használata esetén a kezelőnek időnként meg kell nézni a csapófészkeket és a már megtojt tyúkokat ki kell vennie a fészekből és ott helyben a tojásra rá kell Írni a tyuk lábgyürüjé- nek a számát. Az összegyűlt tojásokat a kezelő naponkint külön rakja és esténkint a tojásokról leolvassa a tyúkok számát, azt bejegyzi a tojásnaplóba.

A számozott lábgyürüvel ellátott tyuk bemegy a jól működő csapófészekbe és mindaddig ott marad (közben megtojik), mig a kezelő onnan ki nem veszi. A tyuk száma rákerül a tojásra és bekerül a tojásnaplóba s igy a fejbeli tojásnaplóra szükség nincs. Ahol az ellenőrzés ilyen, ott nem hallunk olyan véleményeket, hogy ez a „bóbitás“ minden második nap tojik és az a „sárgagatyás“ már hetedik napja megszakítás nélkül tojik. Ezzel szemben a tojásnapló pontosan megmutatja, hogy egyik tyuk 80 drb-ot, a másik 100 drb-ot, mig a harmadik 120 drb-ot tojik évente. Hogy a 80 drb-ot tojó tyúkokat megtartani és tojásaikat kikeltetni nem érdemes, azt talán fölösleges is hangsúlyozni.

A baromfitenyésztés azt a követelményt fűzi a lábgyürühöz, hogy az a baromfi lábáról levehető egyáltalán ne legyen Ezen célnak a zárt lábgyü- rük felelnek meg, melyeket a baromfi lábára fiatal (10—12 hetes) korukban tesszünk fel úgy, hogy a láb három ujját összeszoritva, a negyedik, a kis- ujját a lábszár felé visszahajtva, huzzuk fel a gyűrűt; még pedig páratlan évben a bal, páros évben a jobb lábra.

Hazánkban ezen célra az OBT (Országos Baromfitenyésztő Tanács) által kibocsátott alumíniumból készült, zárt lábgyürük használata kötelező. A gyűrűn rajta van az évszám : 30; a magyar címer; OBT betűk és egy betűs jelzés mellett a sorszám és a gyűrű nagyságát jelző római szám. Ezen Tanács-lábgyürük ötféle nagyságban készülnek:

I. 17 mm.-es wyandottokra, leghornokra, kistestü parlagiakra ;

II. 19 mm.-es plimútok, rodhe islandok, Iangh- sánok tojóira, futókacsákra;

III. 21 mm.-es a II. alatt felsorolt fajták kakasaira, orpington tojókra, pekingi kacsákra és pulykákra;

IV. 23 mm.-es orpington kakasokra, kisebb fajta ludakra;

V. 26 mm.-es emdeni ludakra, nagytPstü bronzpulykákra.

A lábgyürük ára drb.-ként 10 fill. Megrendelhetők a Baromfitenyésztők Országos Egyesületénél (Budapest, IX., Üllői-ut 25.)

Ezen gyűrűk fontossága csak akkor tűnik fel, ha arra is gondolunk, hogy ezen lábgyürüvel ellátott fajtyukok kiállításokra, tojóversenyekre kerülnek és nem egyszer gazdát is cserélnek. Ugyanis szabályszerű eljárás szerint egy fajbaromfival még a saját gazdája és kitenyésztője is csak egyszer nyerhet dijat. Az azonban, hogy egy már dijat nyert baromfival más tenyésztő is dijat nyerhessen, teljesen szokatlan és igazságtalan volta miatt lehetetlen is kell, hogy legyen. Ezért szükséges az, hogy kiállításokon csak zárt lábgyürüs állat vehessen részt és a dijat nyert állatok számának nyilvántartásával lehetlenné kell tenni azt, hogy ugyanazon állat más tenyésztő kezében is dijat nyerjen és növelje azon tenyésztő érdemeit, kinek ezen állat kitenyésztéséhez semmi köze sincs.

A levehető lábgyürük csoportjába sorozhatjuk a szárnyjelzői, mely a tyúkok szárnyára van erősítve úgy, hogy a számlap látható anélkül, hogy a tyúkot meg kellene fognunk. Előnye ezen szárnyjelzőknek, hogy a bepiszkolódásuk teljesen ki van zárva s igy a szám leolvasása nem ütközik semmi akadályba, továbbá az, hogy az állatok nem törődnek öszsze a megfogástól.

Gyümölcsészeti rovat.

Rovatvezető s gróf Széchenyí-Wolkenstein Ernőné.

Gróf Széchenyi-Wolkenstein Ernőné könyvének újabb kiadása.

Gyümölcsészeti rovatunk illusztris vezetőjének, gróf Széchenyi-Wolkenstein Ernőnének „A törpe gyümölcsfák ültetése és gondozása“ cimü munkáját a Kir. Magyar Természettudományi Társulat 1922- ben adta ki, mely kiadás rövid idő alatt elfogyott.

Nemcsak a hivatásos pomológusoknak, hanem eredeti formája, kedves stiiusa miatt az ország ösz- szes gyümölcskertészettel foglalkozó intelligens közönségének volt e mü kedves olvasmánya, nélkülözhetetlen szakkönyve.

Gróf Széchenyi-Woikenstein Ernőné, az egész ország legtiszteltebb gyümölcsfa-barátja, az elmúlt tél folyamán rendezte sajtó alá munkájának második kiadását, mely e napokban meg is jelent. Innen