Zempléni Gazda, 1929 (9. évfolyam, 10-24. szám)
1929-12-30 / 24. szám
24. szám. ZEMPLÉNI GAZDA 5. oldal. hogy ha a gazdatársadalom tönkremegy, nem lesz aki fenntartsa az országot. Kósa-Szabó Sándor mádi ref. lelkész, a feneketlen nyomor enyhítésére, a munkanélküliek munkához juttatására közmunkák elrendelését kérte. Füzesséry Károly rom. kát. lelkész rámutatott a földmivelő társadalom nagy értékére, követelte, hogy ebben az országban minden kormányzati intézkedés elsősorban kell, hogy a falut szolgálja, mert a falu a megyar nemzet Darvas László arra kívánja kérni a kormányt, hogy a kormány azon tervét, hogy a vásárokat beszünteti, ejtse el, sőt a falusi lakosság jól felfogott érdekében — szaporítsa a vásárjogok számát Az elhangzott beszédek után Tantó János terjesztett elő határozati javaslatot. A határozati javaslathoz Forgács Miklós, Németh András és Németh József szólották hozzá, melyek után a gyűlés a határozati javaslatot nagy lelkesedéssel egyhangúlag elfogadta és kimondotta: 1. Az évek óta tartó súlyos gazdasági helyzet következtében eladósodott gazdák arra kérik a magas kormányt, hogy törvényhozás utján intézkedjék bankhiteleiknek meghosszabbítása iránt. Mert másképen a föld kicsúszik kezeik közül. 2. A váltóadősságokkal küzdő gazdák arra kérik a magas kormányt, hogy vezessen be a pénzintézetekkel szemben erélyes ellenőrzést a kamatláb tekintetében. Mert a mai indokolatlanul magas kamatterheket semmiféle gazdasági üzemág nem birja el és azok az egész világon példátlanok. 3. A vásárlóképtelen gazdák arra kérik a magas kormányt, hogy egyrészt a kartellek megrendszabályozásával, másrészt külföldi olcsó iparcikkeknek mezőgazdasági termékeinkért cserébe való behozatalával hozza olyan árviszonyban az ipari és a mezőgazdasági termékeket egymással, mint amilyenek például Németországban és az Amerikai Egyesült Államokban vannak. Mert a mai iparvédő politika megöli a mezőgazdaságot, tönkreteszi a mezőgazdaság munkásait és még azoknak az iparcikkeknek az élvezetéből is kizárja a földműves osztályt, amely iparcikkeknek a nyersanyagát ő maga termeli, mint pld. a gyapjú- és vászonruházati cikkek, lábbeliáruk, cukor, sör, péksütemények, szalámi, sajt. Szomorú jelenség, hogy mig a sörárpa, a répa és a sertés falun terem, addig a falusi ember csak hírből ismeri, hogy mi az a sör, cukor és szalámi. 4. A gyűlés felkéri a magas kormányt arra, hogy az adózás, vámkezelés és vasúti tarifák rendszerét módosítsa a mezőgazdaság javára és arányosítsa ezeket a mezőgazdaság valóságos teherbírásához. Mert a termelési költségek a régiek a mezőgazdaságban, de az értékesítésnél az árak 50%-ot estek és igy a gazdálkodásnak a haszna is, következésképen teherbírása is majdnem semmi. S mig a mezőgazdaság termékeinek árát alacsonyan tartja a világpiaci konjunktúra és a vámmentes szabadkereskedelem, addig a védelem bástyái mögött a világpiaci áraknak kétszeresét, sőt háromszorosát éri el Magyarországon a nagyipar. 5. A gyűlés felkéri a magas kormányt a vidéken elterjedt gabonauzsora üldözésére és legsúlyosabb megbüntetésére. 6. A piac pangása miatt fsaját zsírjában megfuló mezőgazdaság sürgősen irányítást kér a magas kormánytól arra nézve, hogy a ki nem küszöbölhető gabonafélék mellett milyen ipari és kereskedelmi mezőgazdasági termékek azok, melyeknek a magas kormány itthon, vagy külföldön piacot tud biztosítani. 7. A gyűlés felkéri a magas kormányt arra nézve, hogy az eladósodott törpebirtokosok és a munkanélküliség előtt álló munkásosztály a közmunkáknál téli munkaalkalmakat kaphassanak. 8. A gyűlés felkéri a magas kormányt arra, hogy valamely hazai gyárvállalat utján a lerongyolódott mezőgazdasági munkások számára nagy tömegben, olcsó téli ruházatról és téli lábbeliről gondoskodjék. 9. A gyűlés felkéri a magas kormányt, hogy minden intézkedésében elsősorban a földmives osztály érdekeit tartsa szem előtt. Mert lehetetlen, hogy egy országban, melynek 7 és fél millió lakosából közel 6 millió a földmivelő, más foglalkozási ágaknak a föld- mives-társadalom érdekeivel ellentétes előnyöket biztosítsanak. 10. A gyűlés felkéri a magas kormányt arra, hogy a vásárokat nem hogy megszüntesse, de sőt szaporítsa és ezáltal is tegye lehetővé azt, hogy a falu népe egyrészt terményeinek elhelyezésére piachoz jusson, másrészt szükségleteit könnyebben szerezhesse be.
