Zempléni Gazda, 1929 (9. évfolyam, 10-24. szám)
1929-09-20 / 18. szám
18. szám. ZEMPLÉNI GAZDA 9. oldal csatenyésztés jövedelmező-e, ellentétben azzal a — köztudatba egészen átment — téves felfogással, hogy „a kacsa önmagát eszi meg“, azaz többe kerül tartása, mint amennyit ér. A kacsatenyésztés előnye mellett szól már az a tény is, hogy ahhoz nem kell annyi szakismeret, mint a tyuktenyésztéshez, egyszerűbb a takarmányozás, nem kell annyi tőke sem mivel az ólak egyszerűbbek, nem kell csapófészek, nem kell magas drótkerítés, az elhalási százalék is kisebb, mivel a kacsák közt úgyszólván teljesen ismeretlen a tyúkféléknél gyakrabban előforduló betegségek: a nátha, diftéria, tuberkulózis, fertőző fehérhasmenés stb. Mig Amerikában inkább a kacsa húsra való termelését űzik iparszerüleg kisebb-nagyobb telepeken, addig Európában, főleg a nyugati országokban, a kacsatojástermelés van magasabb fokon s ezen országokban a tenyésztők között az az általános vélemény alakult ki, hogy a tojástermelésre a kacsatenyésztés sokkalta jövedelmezőbb, mint a tyuktenyésztés, főleg, mióta sikerült két speciális tojókacsát kitenyészteni, az u. n. indiai futó és az angol khaki cambell (ejtsd: keki csempl) kacsát. E két tojófajta kacsa olyan szerepet visz a kacsafajták közt, mint a tyúkok családjában az annyira híressé lett rhode island és leghorn. Ez.ek is egyszerű, igénytelen megjelenésüek, de életerősek és rendkívüli tojástermelő képességükkel va lósággal csodálatot keltenek. Úgy az indiai futó kacsa, mint a khaki cambell 60 gr.-on felüli súlyú, fehér héjú tojást tojnak s elérik az évi 180—200 drb.-os átlagos tojáshozamot, de nem ritkák a 250—300-as tojó egye- dek sem. Az 1927/28. évi angol tojóversenyen az őz- szinü indiai futó kacsák legjobb teljesítménye 314 drb, a fehéreké 297 drb. tojás volt. A khaki cam bell kacsák még nagyobb eredményt mutattak, mert a leadott tojások száma: 333 drb, 324 drb, 322 drb, 321 drb. volt. Mint e verseny eredménye is mutatja, a khaki cambell számszerűleg többet tojik ugyan, mint az indiai futó kacsái, tojásai azonban kisebbek s igy ha a tojásokat nem darabszám, hanem súly szerint adjuk el, az utóbbi jövedelmezőségét többre becsülhetjük az előbbinél. Pl. egy hírneves holland tenyésztő a tojóversenyen mind a két fajból egy-egy törzzsel részt vett, a khaki cambell törzsbeliek 822 tojó napon 804 tojást tojtak, melynek súlya 50.305 gr. volt, mig a fehér indiai futó kacsák ugyanannyi idő alatt ugyanolyan tartás és elhelyezés mellett, csak 753 drb tojást termeltek, de ezek súlya 52.955 gr. volt. Ezen kacsafajták tojásait csak úgy használhatjuk fel, mint a friss tyúktojást. Ez fontos körülmény, mert eddig ugyanis a többi kacsafajták tojásait bizonyos kellemetlen mellékizük miatt étkezési célokra nem igen használhatók. A khaki cambell és indiai futó kacsák tojásai azonban teljesen mentesek minden mellékiztől, az u. n. „kacsatojás szagtól*, éppen azért étkezési célokra csak úgy, mint főzéshez, sütemény készítéshez egyformán jól felhasználhatók, akár a tyúktojás, sőt ezirányu külföldi vizsgálatok megállapították, hogy e kacsafajok tojásai nagyobb zsírtartalommal bírnak, mint a tyúktojások, azért táplálóbbak is. Még egy nagy előnye úgy a khaki cambell, mint az indiai futó kacsának, hogy nem igényelnek vizi kifutót, azaz nincs szükségük nagyobb mennyiségű víztömegre, hogy fürödhessenek, úszkálhassanak s igy ott is sikeresen tenyészhetők, ahol alkalmas vizterület nem áll a tenyésztő rendelkezésére. Ez az oka annak, hogy pl. Hollandiában, Németországban az újabban létesített kacsafarmokon csak az indiai futó kacsát és a khaki cambell kacsát tenyésztik, mert ezeknek nem kell tó vagy folyóvíz, hanem csak jó, bőséges legelő. Annyira szorgalmas élelem keresők, hogy alkalmas gyepes kifutó mellett tavasztól—őszig még a napi 50 gr. szemes eleséget sem fogyasztják el, tehát tartásuk a tyúkénál jóval olcsóbb. A takarmányozás és tenyésztés módozatainak ismertetését más alkalomra hagyva, csak azt említem még meg, hogy e két kacsafajta hizlalásra nem alkalmas, mert kis testüek, súlyúk a kifejlett állatoknál 2 kg körül van, épen ezért, mint pecsenye kacsa, kitűnő anyagot képez — Hizlalásra a pekingi, a roneni, aylesbury — fajták alkalmasak. Nagyon helyesen jegyezte meg egyik tenyésztő, hogy amint a gyorsírás nem tudta kiszorítani a rendes Írást, úgy a khaki cambell és indiai futó kacsa sem szoríthatja ki a tyúkot, mert hiszen a tapasztalat szerint utána még valami jobb fog jönni, azonban a két kacsa-fajta eddigi tapasztalatok szerint tojástermelésre annyira ideális anyagot képez, hogy felkarolásuk és elterjesztésük nagyon is indokolt. Felelős kiadó: Illésházy Endre ügyv. titkár. Hirdessünk a U ,Zempléni (jazöá‘-ban
