Zempléni Gazda, 1929 (9. évfolyam, 10-24. szám)
1929-08-20 / 16. szám
16. szám. ZEMPLÉNI GAZDA 9. oldal téli almafaj is, melyek egyrészét faiskoláink nagyban szaporitják s melyeknek nagyban való ültetését máris megkezdhetjük. Ilyen elsősorban a Baumann renettje, mely hazánk hegyes-halmos vidékein mindenütt jól terem, szép, egészséges nagy fát növel. Színes, nagy, piacképes ízletes gyümölcsei április végéig eltarthatók. Ilyen a Budai Domokos alma is, mely szülőföldjén, Erdélyben rendkívül termő, egy teljes évig eltart anélkül, hogy finom levességéhől és nemes zamatjából bármit veszítene. Csak legközelebb irta nekem ez almáról egyik nagy faiskolacégünk, hogy a tavalyi évben, Cegléd izzó hevében termett gyümölcs május közepén teljesen ép és finom zamatos volt. Szentesről is kaptam róla példányokat, melyek ott rendkívül nagyra híztak; de amit máshol ez almán nem tapasztaltam, a belsejében jeges foltok voltak, akár az asztrakáni fehér húsában. Ez a faj a hűvös, nedves égalju Erdély szülöttje s hasonló helyeken “valószínűleg nagyban érdemes lesz a szaporításra. Sopron, Moson, Zala és Vas megyében, ahol a nyugati alpok érezteti hűvös, nedves hatását, bizonyára beválna, valamint a Balaton páradús partjain is. Ajánlom ezt a nemes almát ezen és ilyen helyeken kísérletre. Akik ez almafajjal már kísérleteztek, nagyon leköteleznek ha e faj értékéről, fájának tulajdonságairól engem értesítenek. Lakásom : Miskolc, Zöldfa-utca. Főtisztelendő és méltóságos Timkó Jordán pápai prelátus úr a Japuin almái, mely nyárközepéig, sőt őszig eltartható. Forróencsen kipróbálta. Az alma, mint a főtisztelendő ur velem közölte, olyan nagyságú és minőségű, mint a Sóvári alma. Fájának termékenységét is igen dicséri. Ez alma szaporítását Forróencs környékén bátran megkezdhetjük. A Putnoktól Hidasnémetiig terjedő vidéken a talaj és éghajlat egyező, a forróencsivel. Folyóink ártereiben és partjain csodálatos nagyra nő és finomra fejlődik mindenféle gyümölcs, mert megkapja a fejlődés két fő tényezőjét: a napfényt és a nedveséget, a legnagyobb szárazságban is. Itt Borsodban a Bársonyos partján, Belsőbölcs községben láttam én Daru almát, Jo zefin és Hardenpont vajkörtéket, melyek csodálatos finom izüek voltak és a rendes nagyságnak háromszorosára megnőttek a legnagyobb szárazságban is. Jót állok róla, hogyha ezeket a patakfolyó melletti területeket beültetjük késő téli almafajokkal, rövidesen nekünk lesz kivitelünk: versenyre kelünk a külfölddel. Feltéve természetesen, hogy a fákat rendszeresen gondozzuk és a kártevők ellen megvédelmezzük. Árterekre alanyul már előre is, a vizet szerető és tűrő Orbai alanyt ajánlom. Igaz, hogy ez' alanynak, ha naggyá nő, a tövéről a tősarjakat évről-évre le kell vágni, de a levágott tősarjakat további vadoncszaporitásra fel, is használhatjuk, ami megint előnyt jelent a gyümölcstermelőnek. IsméMem, a folyóárterek, patakok és tópartok s ezek környékei volnának a legalkalmasabb területek a késő téli almafajok tenyésztésére, hol a fákat nagy szárazság esetén, bolgár- rendszerű öntözéssel a szárazságtól mentesíteni is lehetne. Ilyen helyeken csodákat mivelne a szorgalom és szakértelem. Nem kellene pénzszerzésért Amerikába vándorolni, hisz itt tapadjuk a hazaföldjében Amerikát; csakhogy nálunk hiányzik még az amerikai vállalkozó szellem. A magyar föld telve van felkutatásra váró, remeknél remekebb gyümölcsfajokkal. A „Kertészet“ 7-ik számában Kovács Ferenc hoz napfényre egy Pest megyében mindenfelé már régen elterjedt, de eddig még nem ismertetett és le nem irt ősmagyar gyümölcsfajt, a Húsvéti piros rozmarin almát, mely ha az ismertetésnek megfelel egy csapásra megoldja a kaliforniai alma kérdését. Uram Isten, te ledobsz nekünk a te áldott magyar földre egy faóriást nevelő, öt métermázsn legelső rendű téli almát leadó ősalmafajt és mi Kaliforniából, Uj Zeelandból hozatunk magunknak almát. Magyar nemtörődömség, mely egy ilyen közgazdasági kincset észrevenni nem tud és mellette közömbösen elhalad, mig végre akad egy Kovács Ferenc, ki a magyar közöny mély tengerfenekéről e gyémántot, aranyat érő gyümölcsészeti kincset napfényre hozza. Ezt a remek fajt minden faiskolatulajdonos (főkép az Alföldön, a gyümölcs hazájában) vegye azonnal szaporításba, hisz ha nagyban elszaporitjuk, nemcsak a hazai szükségletet fedezzük, de kivitelünk is lesz belőle. Máskülönben se rösteljük a kutató munkát, érdeklődjünk, kérdezősködjünk és minden vidéken akadunk késő téli almára. Járjuk be tavasz táján helyi piacokat. Itt is néha rábukkanunk értékes késő téli fajokra. Lehetnek ezek uj fajok, magon- cok, mert a mi oltáshoz nem értő népünk ha egy nemes, értékes alma birtokába jut, nem dobja el a magvát, de elülteti, oltatlanul felneveli. Innen érthető, hogy nálunk majdnem minden községnek meg van a maga értékes helyi faja. Hazánk tele van eredeti értékes magyar fajokkal, melyeknek összegyűjtésével és megismertetésével, tanulmányozásával sajnos, keveset törődünk. Magam érdeklődtem, kérdezősködtem itt Borsodban késő fajok iránt és fáradozásomat siker
